Általában borzalmas tévéműsor. Kötelező és erőltetett jókedv (legtöbbször). Pezsgő. Malac. Virsli. Lencse. Bólé. Himnusz. Petárdázás. Tűzijáték. Megint pezsgő. Fogadalmak (talán). Buli. Fáradtság. Éjszaka. Hajnal. Nincstaxi. Séta. Tömegközlekedés. Séta.  Végreitthon. Végreágyban. Ébredés. Újévi koncert. Bizakodás: az idei egy jobb év lesz, mint az előző.

Sosem lelkesedtem a Szilveszterezésért. Számomra ez is csak egy olyan nap, mint a többi, sosem értettem, hogy miért kerítenek az emberek nagy felhajtást köré, hiszen más hónapok végén sem tartunk nagy bulit azért, mert véget értek, és másnap is ugyanúgy felkel majd a nap. Mégis számomra a legérthetetlenebb a bevezetőben is megemlített kötelező, és éppen emiatt időnként meglehetősen erőltetett jókedv – pont ez az, ami már az elején elveszi az ember kedvét az egésztől: záporoznak a kicsit sem humoros viccek, mert kimondatlanul mindenki úgy érzi, hogy a hangulatot valamivel fel kell dobni, ettől pedig feszültté és kényszeredetté válik az összejövetel. Életmód-szakértők és pszichológusok is egybehangzóan kiemelik minden év kezdetekor, hogy az emberek nagy része nem tudja megtartani az újévi fogadalmakat, mert a kezdeti nagy lelkesedés után alábbhagy a változtatási kedv és könnyedén visszatérünk azokhoz a régi szokásainkhoz, amiket szerettünk volna elhagyni. Ezért sem szoktam újévi fogadalmat tenni, mert osztom azt a nézetet, hogy változtatni valamin bármikor lehet: gyökeres életmódváltásom sem egy újévi elhatározáshoz kötődött. Inkább azon szoktam filózni az év utolsó óráiban, hogy vajon az élet/sors mit tartogat majd számomra, és vajon 365 (vagy négy évente 366) nap múlva mi lesz majd máshogyan az életemben?

Ha volt év, aminek alig vártam, hogy végre vége legyen, az a csalódásokkal és kudarcokkal meglehetősen telített 2018-as év volt. Szilveszterkor abban reménykedtem, hogy bárcsak ugyanannyi jó dolog történik majd a következő évben, mint amennyi rossz az óévben történt velem. 2019 Szilveszterén megállapítottam magamban, hogy egy nagyon klassz évet hagyok magam mögött, mert megleltem a legfontosabb dolgot az életemben. Miközben Szerelmem átölelt és éjfélkor hallgattuk a Himnuszt egy házibuliban, azon is merengtem, hogy vajon mit tartogathat számunkra a 2020-as év, milyen élményekkel és milyen tapasztalatokkal leszünk majd gazdagabbak? Mi lesz más egy évvel később? Vajon akkorra már jegyben járunk vagy talán már házasok leszünk? Esetleg máshol fogok majd dolgozni? Netán mással fogok foglalkozni, mint most? Vajon a koronavírus járvány, ami Ázsiában felütötte a fejét, tényleg eljut majd hozzánk is? Ha igen, akkor ez mivel fog együtt járni? Aztán szépen-lassan az összes kérdés megválaszolódott az év során.

Idén a korlátozások miatt szűkebb körben leszünk, de én ezt valahogy nem is bánom, jó lesz egy kicsit csendesebb keretek között búcsút venni az óévtől és köszönteni az újat. Az ezévi számvetést már megtettem, sokakkal elletétben számomra ez egy valóban klassz és örömteli év volt, de ettől függetlenül nagyon várom a 2021-es évet is. Most is lesz majd min merengeni éjfélkor, egy pohár pezsgővel a kezemben: meg tudjuk-e tartani majd a nyár elejére tervezett templomi esküvőnket és a lagzit pontosan úgy, ahogyan mi szeretnénk? Vajon mindenki, akivel szeretnénk megosztani az örömünket, velünk ünnepelhet? Vagy esetleg át kell majd szerveznünk későbbre, mert újabb korlátozások lesznek? Sikerül majd jövőre néhány olyan tervet megvalósítani, amelyek egyenlőre csak dédelgetett álmok? Miben hoz majd változást az új év? Mi mindenre fog megtanítani minket? És ami a legfontosabb: sikerül-e nekünk és családtagjainknak továbbra is megúsznunk a megfertőződést?

Szóval 2021, várlak, hogy megválaszold nekem ezeket a kérdéseket. És remélem, hogy legalább olyan jó leszel, mint az elődöd. BÚÉK!