2019. április 15-e este. Kijöttem a konditeremből, a buszmegálló felé vezető úton ránézek a telefonomra. Húgom csupa nagy betűvel írt üzenete villan fel a kijelzőn: ÉG A NOTRE DAME! Hazaérve bekapcsolom a tévét, követem a legfrissebb híreket. Sok minden kavarog bennem, de legfőképpen az, hogy miért történt meg ez az egész – nem a tűz kiváltó okán merengek, hanem annál mélyebb dolgokon.

Döbbenten, sokktól bénulva nézi sok száz millió ember a híradásokon keresztül, ahogyan a lángok martalékává válik a világ egyik legismertebb műemléke. A francia elnök még az oltás idején kijelentette, hogy újjáépítik a Notre Dame-ot mert Franciaország és a francia nép számára nagyon fontos épületről van szó. Kiemelte: elvárják tőlük az emberek, hogy újra régi fényében pompázzon az épület. Másnap pedig elkezdtek érkezni az első felajánlások. Ezzel egy időben a közösségi médiában az emberek egy része saját fotóit és emlékeit osztotta meg a katedrálisról, míg mások azt harsogták: egy templom újjáépítésére ilyen sok pénzt összeadnak, bezzeg Afrikában éheznek az emberek…

Fellépek a Facebookra. Görgetek. A szokásos baba-, eljegyzési- és esküvői fotók között egyre több olyan poszt születik, melyben a klímakatasztrófára hívják fel az emberek a figyelmet. Több ismerős születésnapja alkalmából gyűjtést indít különböző környezetvédelmi szervezetek javára és arra buzdítja barátait, hogy adakozzanak ők is, mert veszélyben van a bolygónk, amit meg kell mentenünk, sietnünk kell, mert már a huszonnegyedik órában vagyunk. A magam részéről szkeptikus vagyok, hogy ezeket az adományokat vajon valóban az adott szervezet kapja-e meg, és valóban arra fordítják-e, mint ami az eredeti cél lett volna.

És hogy mi a közös a leégett Notre Dame kapcsán emlegetett éhező afrikaiak és a tömérdek nejlonzacskót lenyelt állatokról készült fotókban? Az, hogy mindkét probléma korábban is létezett, de nem foglalkoztatta az embereket egészen addig, amíg nem lett trendi a kérdés. A Notre Dame újjáépítését kritizálók számára a katasztrófa előtt is adott volt a lehetőség arra, hogy afrikai missziókat támogassanak anyagilag, és ha nem következik be a tűzeset, valószínűleg eszükbe sem jutottak volna a nélkülözésben élő éhezők ill. az sem, hogy erre felhívják mások figyelmét is. A bolygónkért aggódók számára szintén már korábban is adott volt a lehetőség a kevesebb műanyag használatára és a tudatosabb vásárlásra, nagy részüket azonban nem foglalkoztatta a téma egy-két évvel ezelőttig, amikor felkapott és trendi lett zölden gondolkodni.

És ha valami divatba jön, akkor bizony sokan képmutatóan beállnak a sorba...