Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2023/10/30/_hogy_lesz-e_valaha_a_kenyernek_es_a_sporolasnak_ujra_becsulete
... hogy lesz-e valaha a kenyérnek és a spórolásnak újra becsülete
2023-10-30T23:24:43+01:00
2023-10-30T23:24:43+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Régen minden más volt – hangzik el gyakran a háborút és egyéb történelmi vészterhes időket megélt idős emberektől. Ezt a mondatot a mai kor embere gyakran szemforgatással és egy ironikus „persze” kíséretében elengedi a füle mellett. Pedig ha mélyen magunkba tekintünk, akkor szembe kell néznünk a ténnyel: az utóbbi évtizedekben a modern társadalmakat a pazarlás jellemezte és jellemzi a mai napig, szinte az élet minden területén. Annak ellenére, hogy az elmúlt szűk négy évben egyik válságból a másikba estünk, mégsem érezni a mindennapokban, hogy ebben pozitív irányú tartós változás állt volna be. Pedig a világban forrongó változások kapcsán jogosan merül fel a gondolat: nagyszüleink és dédszüleink után – hacsak általuk nem ivódott belénk- a saját bőrünkön és kárunkon kell majd megtapasztalni és talán meg is tanulni, hogy a kenyérnek becsülete van, és talán sok minden másban is érdemes lenne mérsékletet tanúsítanunk?</strong></p>
<p>Október 16-án ünnepeltük a kenyér és az élelmezés világnapját. Legalapvetőbb élelmiszerünk egyben a legősibb eledelünk is, hiszen története egyidős az emberiségével, elkészítési módja, íze és külleme pedig kultúránként eltérő – az új hullámos étkezési szokásoknak köszönhetően pedig egyre színesebb a felhozatal is. 2020 tavaszán, a covid alatti bezártságban és a félelem által teremtett kényszerhelyzetben tömegek váltak alkalmi pékké és nevelgették befőttes üvegben a kovászt vagy az öreg tésztát. Volt olyan időszak, amikor hiánycikké vált az élesztő, mert egyrészt mindenki lelkesen sütötte otthon a kenyeret, másrészt a bizonytalanság miatti pánikvásárlásoknak köszönhetően időnként csak korlátozott mennyiségben volt elérhető az üzletetekben – ez pedig a mém készítőket is megihlette nem is egy alkalommal. Mindenki büszkén fotózta és osztotta meg ismeretségi körével a friss és ropogós veknikről készült képeket, egyfajta (virtuális) közösségi tanulás folyamata során, tanácsok formájában egymást is tanítgatták az emberek a virtuális térben. Mindenki igyekezett spórolni az élelmiszerekkel, hiszen nem tudhattuk, meddig tart ez a legtöbbünk életében első ízben megtapasztalt rendkívülinek tartó állapot. Aztán ahogy véget ért a járvány első hulláma, a kenyérsütéssel kapcsolatos tudás inkább (szép) emlék lett, a száraz kenyérszeletek pedig újra a kukában landoltak... Némi előrelépést és reményt mutat az, hogy civil kezdeményezések és mobiltelefonos applikációk népszerűsítik a maradékmentést, de még jócskán akad teendőnk ezen a területen.</p>
<p>A pazarlás azonban nem csak az élelmiszereket érinti. Télen az irreális mértékben fűtött plázákban patakokban folyik a víz a vevőkről, akik vagy kabátjukat viselve vagy karjukon cipelve vásárolnak a legtöbb helyen - hiszen a ruhatár ill. a csomagmegőrző szekrények nem fialnak bevételt. Számomra döbbenetes volt, hogy a tavalyi telet meghatározó energiaválság idején is volt olyan bevásárlóközpont, ahol a 25 fokot is meghaladta a bevásárlótérben a levegő hőmérséklete... Amikor az egyik üzletben megkérdeztem, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzetben legalább a társadalmi szolidaritás jegyében és azért, hogy ne gyulladjanak meg a vásárlók nem lehetne-e visszább venni a fűtést, egy sajnálkozó nemleges választ kaptam (ami után igyekeztem sietősen elhagyni a helyszínt, mielőtt még elolvadok a hőségtől). Ugyanezen épületeket nyáron helyenként extrém hidegre hűtik, hasonlóan jó néhány irodához, ahol dideregnek az emberek (és járnak patikába húségriasztás idején meghűlést enyhítő készítményekért). Sok helyen nappal is fényárban úsznak lakások, házak, áruházak... Az pedig a ledes reklámfelületek megjelenése óta kérdés számomra, hogy miért szükséges az éjszakai sötétségben intenzíven világítaniuk, amikor ráadásul a bulizókon kívül szinte senki sincs az utcákon. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a tavaly télen megrendezett, sokak által minden idők legpazarlóbb labdarúgó világbajnokságának tartott katari sportesemény több tízezer fő befogadására alkalmas, klimatizált stadionjai és edzőpályái, valamint a mesterségesen, tengervízből előállított vízzel locsolt gyepszőnyeg mekkora ökológiai lábnyomot jelentenek, hasonlóan a Szaúd-Arábiába tervezett 2029-es téli ázsiai játékok létesítményeihez. Nem maradhat ki a felsorolásból az Egyesült Államok sem a giccs- és fényárban úszó karácsonyi dekorációival sem, de azt is érdekes lenne kiszámolni, hogy 24 órás viszonylatban pl. Las Vegas energiafogyasztása hányszorosa Budapest vagy Bécs hasonló szükségleteinek. Fényszennyezés szempontjából sajnos némely ázsiai várost is érdemes lenne górcső alá venni.</p>
<p>És ha már Ázsia, akkor október utolsó munkanapjának előestéjén – amely a takarékosság világnapja- nem lehet elmenni amellett, hogy az Európai Unió által bevezetett vámok ellenére továbbra is tömegek rendelnek Kínából – <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2021/05/11/_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben">az ezzel kapcsolatos írásomban megfogalmazottak még mindig aktuálisak</a>. Ráadásul nyakunkon a <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/11/24/_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday">Black Friday</a> is, ami ugyan hivatalosan november végén veszi kezdetét, de gyakorlatilag az egész hónap erről szól majd. Kissé ironikus, hogy az idei évben egy napra esik majd a nemzetközi ne vásárolj semmit nappal...</p>
<p>Talán nem véletlen, hogy arra a hat hétre esnek ezek a világnapok, amikor a leginkább befelé fordulunk, befelé figyelünk, elgondolkodunk az életünkön és mulandóságunkon. Vagy legalábbis megpróbálunk ezeken elmélkedni, ha a minket körülvevő világ zajaitól és vibrálásától el tudunk szakadni. Ez pedig most nagyon fontos lenne.</p>
<p>Tanuljuk meg a leckét, tanúsítsunk önmérsékletet a költekezés terén (is). Örüljünk, hogy a mindennapi kenyerünk megadatik, legyünk szolidárisak azokkal, akiknek ez nem természetes, mégpedig úgy, hogy nem pazaroljuk az élelmiszert és nem veszünk felesleges dolgokat... Kis lépés egy embernek, de ha sok kicsi sokra megy, akkor ez a lépés már nem is olyan kicsi...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F30%2F_hogy_lesz-e_valaha_a_kenyernek_es_a_sporolasnak_ujra_becsulete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F30%2F_hogy_lesz-e_valaha_a_kenyernek_es_a_sporolasnak_ujra_becsulete%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F30%2F_hogy_lesz-e_valaha_a_kenyernek_es_a_sporolasnak_ujra_becsulete%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy lesz-e valaha a kenyérnek és a spórolásnak újra becsülete"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2023/10/30/_hogy_lesz-e_valaha_a_kenyernek_es_a_sporolasnak_ujra_becsulete#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/18246989" border="0" /></a><br /></p>
spórolás
környezetvédelem
kenyér
világnap
pazarlás
takarékosság
Black_Friday
koronavírus
covid
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2023/10/09/_hogy_a_magyar_nev_a_mult_heten_2_1_alkalommal_megint_szep_lett
...hogy a magyar név a múlt héten 2+1 alkalommal megint szép lett
2023-10-09T20:34:56+02:00
2023-10-09T20:34:56+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ahogyan azon már korábban is filóztam, időnként vannak olyan nagy horderejű események, melyeket évekkel később felidézve az ember pontosan meg tudja mondani, éppen akkor hol és kivel volt – a hölgyek talán még azt is, hogy miben voltak éppen. Számomra ilyen volt például a férfi gyorskorcsolya váltó aranyérme a phjonghcsangi olimpián, vagy a 2012-es nyári olimpiai játékok felejthetetlen férfi kézilabda rangadója, amikor a lehetetlent lehetségessé téve az esélyesebb Izlanddal szemben mi jutottunk be a legjobb négy közé. Szintén emlékezetesek voltak a 2016-os labdarúgó EB magyar vonatkozású meccsei, különösképpen az azóta visszavonult Szalai gólörömre, de a tokiói olimpia női vízilabda bronzérme is örökre belém égett. A „hol voltál amikor történt” listámon leginkább sportesemények voltak eddig, de ez a hét elején megváltozott. Duplán. Sőt, mivel van mihez kötni, így mondhatni triplán. </strong></p>
<p>2023.10.02. A nap, amely nem csak egy távolba szakadt magyar család legendáriumába, hanem a világtörténelembe is bevonult. Sokan voltunk, akik azt hitték, hamarabb fog elérkezni, akkor, amikor még a történések sűrűjében igencsak benne voltunk – de ennek utólag már nincsen jelentősége, mert az a lényeg, hogy valósággá vált. Jómagam a közösségi médiából értesültem róla, hogy Prof. Dr. Karikó Katalin pályafutása megkoronázásaként élettani-orvosi Nobel-díjban részesül majd – azért a jövő idő, mert a díjátadó ünnepségre december 10-én kerül majd Svédországban. Napjaink egyik legünnepeltebb magyar tudósának életútja mindenki előtt ismert, ahogyan az is, hogy milyen méltatlan körülmények között kellett elhagynia Magyarországot, hogy aztán egy másik országban teljesedhessen ki szakmailag. Fontos azonban azt is leszögezni, hogy az új világban sem egyenes és aranyozott út vezetett a mostani elismeréshez: voltak évek, amikor az árral szemben úszva küzdött az igazáért. De nem adta fel. Hátborzongató belegondolni, hogy ha nem lett volna ennyire kitartó, akkor nagy valószínűséggel sokkal több halálos áldozata lett volna a koronavírus-járványnak... Ez az eltökéltség példaként szolgálhat nemcsak a fiatal tudósok, hanem a hétköznapi ember számára is: ha neki sikerült ilyen nagy dolgokat elérni és hegyeket megmozgatni az akaraterejével, akkor talán nekünk is menni fog. Abból a tanácsból is építkezhetünk, melyet első interjújában adott azután, hogy elnyerte a legrangosabb tudományos elismerést: azt üzente a fiataloknak, hogy élvezzék azt a munkát, amit végeznek, mert ha így tesznek, egyre jobbak lesznek benne. Ha valakinek, akkor Magyarország 16. Nobel-díjas tudósának egészen biztosan elhihetjük ezt.</p>
<p>Tulajdonképpen még időnk sem volt feleszmélni és megemészteni ezt a szenzációs hírt, amikor 24 órával később újabb bejelentést tett a Svéd Királyi Tudományos Akadémia: a nagyközönség számára kevésbé ismert Prof. Dr. Krausz Ferenc fizikus harmadmagával szintén díjazott lett, ezzel pedig 17 fős lett a magyar Nobel-díjasok köre. Karikó Katalinhoz hasonlóan első nyilatkozataiban ő is köszönetet mondott családja támogatásáért és kiemelte, hogy neki is keményen meg kellett dolgoznia a sikerért. Nyilatkozataiban kihangsúlyozta, hogy <span>hosszú, akadályokkal teli út vezetett idáig, de mindig volt egy kitűzött célja, aminek eléréséért odaadással, hittel és elkötelezettséggel dolgozott, ennek is köszönheti, hogy ma már Nobel-díjas fizikusként mutatják be mindenhol. Ez szintén egy olyan muníció, amiből mi, hétköznapi emberek is erőt meríthetünk. </span></p>
<p>Az elmúlt hét emlékezetes, örömteli és büszkeségre okot adó tudományos történései mellett arról is fontos megemlékezni, hogy Marco Rossi -aki szintén sokat tett azért, hogy a magyar név megint szép lett-, kedden a Sándor-palotában magyar állampolgár lett. Nagy megtiszteltetés az nekünk magyaroknak, hogy olasz kapitányunk számára fontos volt, hogy ne „csak” a szövetségi kapitányunk legyen, hanem hivatalosan is magyarrá is váljon. Nem csak a válogatott teljesítményével, hanem rokonszenvességével, hitelességével és szerénységével is belopta magát a szívünkbe. Őt hallgatva sokszor az volt az érzésem, hogy olaszként jobban szereti a mi országunkat, több hazaszeretet volt benne Magyarország iránt, mint sok honfitársunkban...</p>
<p>És ha már sport, nyilván sokakban felmerül, hogy ha Karikó Katalin Magyarországon érte volna el ezeket a sikereket, akkor elképzelhető, hogy a londoni és pekingi olimpiákról több arannyal térhettünk volna haza... de mivel a történelemhez hasonlóan sem a sport, sem pedig a tudomány nem ismeri a „mi lett volna ha...”-t nem is érdemes ezt a kérdést bolygatni. Inkább „csak” örüljünk az újabb magyar sikereknek.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2F_hogy_a_magyar_nev_a_mult_heten_2_1_alkalommal_megint_szep_lett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2F_hogy_a_magyar_nev_a_mult_heten_2_1_alkalommal_megint_szep_lett%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2023%2F10%2F09%2F_hogy_a_magyar_nev_a_mult_heten_2_1_alkalommal_megint_szep_lett%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy a magyar név a múlt héten 2+1 alkalommal megint szép lett"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2023/10/09/_hogy_a_magyar_nev_a_mult_heten_2_1_alkalommal_megint_szep_lett#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/18231211" border="0" /></a><br /></p>
munka
tudomány
elismerés
nehézség
Nobel-díj
koronavírus
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/19/_hogy_milyen_sok_parhuzam_van_ofelsege_es_oszentsege_eletutjaban
... hogy milyen sok párhuzam van Őfelsége és Őszentsége életútjában
2022-09-19T21:54:58+02:00
2022-09-19T21:54:58+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Vannak olyan történések a nagyvilágban, amelyeket felidézve az embernek rögtön az jut eszébe, éppen akkor hol és kikkel volt, amikor megtörtént, mit csinált éppen, vagy milyen módon értesült róla. Emlékszem rá, hogy annak idején családi körben ültünk az étkezőben, amikor bemondták a tévében, hogy II. János Pál pápa meghalt. Néhány nappal későbbi temetésének csak az elejét tudtam figyelemmel kísérni, mert indulnom kellett a német nyelvvizsgámra. Néhány hét múlva elhangzott a az a bizonyos mondat a Szent Péter téren: „Habemus Papam!”, amiről édesanyám sms-éből, majd telefonhívásából értesültem. Emlékezni fogok arra is, hogy 2022. szeptember 8-án este 8 óra magasságában értünk haza férjemmel, elővettem a telefonomat és a nappaliban állva olvastam egy kedves barátnőm üzenetét, miszerint II. Erzsébet királynő életének 97. évében elhunyt.</strong> </p>
<p>A XX. század jeles alakjai között talán Szent II. János Pál pápa volt az egyetlen, akit hasonló tisztelet és szeretet övezett, mint a britek királynőjét. Életútjukban és munkásságukban több párhuzam is felfedezhető, és nem csak abban a tekintetben, hogy egyházaik fejei voltak.</p>
<p>Mindketten váratlanul kerültek a figyelem középpontjába. II. Erzsébet királynő világrajövetelekor senki sem gondolt arra, hogy nagybátyja, a későbbi VIII. Eduárd király lemond a trónról, és ezzel a család egy másik ágára száll majd a korona és ezzel együtt az uralkodói feladatok. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy ezzel a történelmi fordulattal nem csak Nagy-Britannia és a brit nemzetközösség, hanem az egész világ gazdagabb lett egy példaképpel, ahogyan azzal is, hogy 1978-ban Rómában a szocialista blokkból érkező, lengyel Karol Józef Wojtyła lett a katolikus egyház feje, akit közel 450 év után az első nem olasz származású katolikus egyházfővé választott a konklávé.</p>
<p>Megjelenésükkel és határozott fellépésükkel biztonságot, állandóságot és stabilitást sugároztak, és képesek voltak vigaszt és erőt adni a rájuk bízottaknak, amikor azoknak különösen nagy szükségük volt rá. A Királynő (meghajolva az alattvalók óhaja előtt) gyászbeszédet tartott egykori menye, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Diana hercegnő emlékére a televízióban, valamint olyan temetést biztosított a néhai walesi hercegnőnek, mintha még mindig a királyi család tagja lett volna. Őfelsége többek között a koronavírus alatti nehéz időkben is fontosnak tartotta, hogy bátorítsa a briteket, de hagyományossá vált karácsonyi jókívánságaiból is sokan erőt meríthettek. Hozzá hasonlóan Szent II. János Pál pápa is karácsonyi valamint húsvéti üzeneteivel igyekezett támaszt adni azoknak, akiket háború, éhínség, vagy betegség sújtott. Imáiban mindig megemlékezett a szükséget szenvedőkről és még halálos ágyán is az érte aggódó híveket vigasztalta. </p>
<p>Mindketten nagyon hosszú ideig szolgálták népüket: a britek túlnyomó többségének életében eddig II. Erzsébet volt az egyetlen uralkodó, Szent II. János Pál pápa 2005-ben bekövetkezett halálakor pedig számtalan fiatal – köztük én is- érezte úgy, hogy elveszíttette „a pápáját”, aki már akkor Szent Péter utódaként működött, amikor mi még meg sem születtünk.</p>
<p>Szintén közös bennük, hogy mindketten utolsó lélegzetvételükig szolgálták a rájuk bízottakat, pedig számos és meglehetősen komoly egészségügyi problémával küzdöttek: a II. Erzsébetről készült utolsó fotón - melyen az új brit miniszterelnöknek adja át a kinevezést - látszik, hogy a tavaszi platinajubileumához képest sokkal rosszabb fizikai állapotban volt, de még ennek ellenére is ellátta uralkodói kötelességeit. Szent II. János Pál pápa életének utolsó heteiben rohamosan romló állapota ellenére is szolgálta Istent és a nyáját: amikor szavakkal már nem tudta hirdetni Isten igéjét, akkor is fontos volt számára, hogy minden erejét összeszedve, legalább ablakán kitekintve köszöntse a Szent Péter téren összegyűlt híveket, akik kifejezetten miatta látogattak el a Vatikánba.</p>
<p>Halálhírük bejelentését követően emberek ezrei lepték el az utcákat, gyújtottak gyertyákat és adtak hálát szolgálatukért és mindazért, amit életükben a rájuk bízottakért tettek. Mindkettejük ravatalánál több kilométer hosszú sorok kígyóztak, emberek százezrei számára volt fontos, hogy személyesen is búcsút vehessenek tőlük.</p>
<p>II. Erzsébettel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy bár Európa több országában létezik és működik a monarchia intézménye, egyik uralkodócsaládot sem övezi akkora tisztelet és elismertség, mint a brit királyi családot, ebben pedig a királynőnek nagyon nagy szerepe volt. Belőle és férjéből, a tavaly elhunyt Fülöp hercegből is sugárzott egy olyasfajta tartás, amelyhez fogható a régi korokra volt jellemző, és amely a mai világból sajnos szinte teljesen kiveszett. Halálukkal végleg lezárult egy korszak a világ történelmében. Ugyanez igaz Szent II. János Pál pápára is, bár XVI. Benedek és a jelenleg regnáló Ferenc pápa is népszerű és szeretett a hívek körében, népszerűségük (messze) elmarad a fiatalok pápájaként is emlegetett lengyel egyházfőjétől.</p>
<p>Az elmúlt napokban gyakran filóztam azon, hogy tulajdonképpen a világ a szó jó értelmében irigyelheti a lengyeleket, amiért egy szent pápát adtak a világnak, a briteket pedig azért, mert volt egy olyan köztiszteletben álló személyük, akire gondolkodásmódtól, világnézettől de még vallási felekezettől függetlenül is felnéztek az emberek, és aki képes volt nemzeti egységet teremteni. Ez pedig manapság nagyon ritka.</p>
<p>Könyörögjünk Szent II. János Pál pápához, hogy ismét béke legyen Európában és a világ más tájain is.</p>
<p>Isten nyugosztalja a Királynőt, és óvja a Királyt, adjon neki erőt és energiát, hogy folytatni tudja édesanyja megkezdett munkáját.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2F_hogy_milyen_sok_parhuzam_van_ofelsege_es_oszentsege_eletutjaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2F_hogy_milyen_sok_parhuzam_van_ofelsege_es_oszentsege_eletutjaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F19%2F_hogy_milyen_sok_parhuzam_van_ofelsege_es_oszentsege_eletutjaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy milyen sok párhuzam van Őfelsége és Őszentsége életútjában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/19/_hogy_milyen_sok_parhuzam_van_ofelsege_es_oszentsege_eletutjaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17935282" border="0" /></a><br /></p>
vallás
pápa
királynő
Nagy-Britannia
Vatikán
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/08/_hogy_milyen_sokan_az_ellenkezojet_hangoztatva_tipornak_bele_masok_maganeletebe
...hogy milyen sokan az ellenkezőjét hangoztatva tipornak bele mások magánéletébe
2022-09-08T23:38:29+02:00
2022-09-08T23:38:29+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>A magyar közélet uborkaszezonjának az Állami Számvevőszék nagy port kavart tanulmánya, „A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és gazdasági-társadalmi hatásai” vetett véget. A közösségi média oldalain bejegyzések százai és hozzászólások ezrei születtek a témával kapcsolatban: a megszólalók egy része arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy ez egy tényeket összegző elemzés, a másik tábor szerint viszont ez ismét egy olyan megnyilvánulás, amely 100 évvel veti vissza a női egyenjogúságot. A megnyilvánulásokat olvasva azon filóztam, hogy néhányaknak talán időnként érdemes lenne némi önkritikát gyakorolni. Merthogy lenne miért. </strong></p>
<p>Nehezen tudok elmenni szó nélkül amellett a paradoxon mellett, hogy egy ilyen tanulmány vagy esetleg a gyermekvállalásra buzdító (kormányzati) kampányanyagok esetén mekkora a felháborodás abban a tekintetben, hogy miért avatkozik bele az állam a párok és elsősorban a nők magánéletébe. Gyakran elhangzik érvként, hogy miért kell rájuk tenyészkancaként tekinteni, miért kell a „száműzzük őket ismét a konyhába és a gyerekszobába” mentalitást erősíteni, és még sorolhatnánk. Érdekes módon ezek a gondolatok a mindennapokban varázsütésre megváltoznak, ráadásul éppen az ellenkezőjükre: míg komment huszárként az interneten mindenki kikéri magának, hogy neki vagy a gyerekeinek aztán senki se mondja meg, hogy szüljenek-e és hogy mikor vagy hány alkalommal, addig az offline térben jellemzően ugyanazok az emberek minden probléma nélkül gázolnak bele mások magánéletébe, amit a saját bőrömön is tapasztalok lassacskán nap mint nap. A lánykérést követő gyors polgári esküvőnk után többen a hasamnak vagy azt vizslatva köszöntek, mert azt hitték, egy évvel a megismerkedésünk után nem lehetett más oka annak, hogy ilyen gyorsan összeházasodtunk – pedig volt, mégpedig az, hogy szeretjük egymást. Volt, aki megjegyezte, a későbbi időpontban tartandó templomi esküvőnkön és a lagzinkon már nyugodtan lehetek terhes, ezért ma már senki sem szólna meg – az pedig, hogy esetleg mi ezt hogyan szeretnénk, és hogy diszkréten jeleztük, hogy egyébként ez a mi dolgunk, láthatóan nem érdekelte. Már-már heti szinten kapom a kérdést, hogy „éééééés nálatok mikor lesz?” vagy „de próbálkoztok?” esetleg „már ideje lenne, nem kellene húznotok a dolgot, nem gondolod?” vagy az örök favorit, ha számomra fontos tervekről beszélek valakinek: „neked inkább már valami mással kellene foglalkoznod...”. És nem csak az 50+-os korosztálytól érkeznek ezek a megjegyzések, akik még azon szocializálódtak, hogy a faluban minden közügy, hanem a 25-45-ös korosztálytól is – pedig pont tőlük nem ezt várná az ember, főleg annak tükrében, hogy mennyire felemelik a szavukat a privát szféra védelme mellett. Érdekes módon mikrokörnyezetében valahogy senki sem kényes azokra a gondolatokra, amelyeket más fórumokon előszeretettel hangoztat...</p>
<p>Napjainkban cikkek, videók, podcastok tömkelege hívja fel arra a figyelmet (inkább kevesebb, mint több sikerrel), hogy a páron kívül senkire (tehát se a szűkebb-tágabb rokonságra, se a szomszédra, se közértes nénire), sem tartozik, hogy mikor vállalnak gyermeket, mégis közügynek tekintik egyaránt ismerősök és ismeretlenek mások magánéletét – pedig nagyon nem az. Abban a korban, amikor a meddőségi klinikák egyre több pácienst kell, hogy fogadjanak, mert nagyon sok pár számára küzdelmes a gyermekvállalás, különösen tiszteletlen ezt a kérdést bolygatni: indiszkrét érdeklődéssel sosem lehet ugyanis tudni, hogy épp mekkorát rúgnak abba, aki lehet, hogy lelkileg éppen a földön fekszik, csak nem mutatja kifelé. Ha pedig esetleg valaki kikéri magának a kérdéseket, a célozgatást, vagy a kommenteket, akkor természetesen ő lesz az arrogáns... Magyarázattal pedig senkinek sem tartoznak a párok. Senkinek.</p>
<p>Szóval aki a vízről prédikál, az valóban vizet is igyon, egyéb iránt pedig mindenki a maga háza táján sepregessen, ne pedig más portáján... Ezt pedig nagyon jó lenne, ha mindenki megtanulná...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F08%2F_hogy_milyen_sokan_az_ellenkezojet_hangoztatva_tipornak_bele_masok_maganeletebe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F08%2F_hogy_milyen_sokan_az_ellenkezojet_hangoztatva_tipornak_bele_masok_maganeletebe%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F08%2F_hogy_milyen_sokan_az_ellenkezojet_hangoztatva_tipornak_bele_masok_maganeletebe%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy milyen sokan az ellenkezőjét hangoztatva tipornak bele mások magánéletébe"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/08/_hogy_milyen_sokan_az_ellenkezojet_hangoztatva_tipornak_bele_masok_maganeletebe#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17927345" border="0" /></a><br /></p>
házasság
gyermekvállalás
social_media
Facebook
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/01/_hogy_napjainkban_mekkora_szerepe_van_a_tudasnak_es_a_tanulasnak
... hogy napjainkban mekkora szerepe van a tudásnak és a tanulásnak
2022-09-01T18:03:32+02:00
2022-09-01T18:03:32+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Gyerekkoromban nem igazán szerettem államalapító Szent István ünnepét, mert augusztus 20-a után valahogy mindig felpörögnek az események. Szüleimmel megvásároltuk a szükséges tanszereket és eszközöket, édesanyám bekötötte a könyveket és a füzeteket, és már meg is szólalt az iskolacsengő... Latin órán pedig megtanultuk, hogy „Non scholae sed vitae discimus.” – vagyis nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Bár a tanévkezdésben nem vagyok érintett, de azon filóztam valamelyik este, hogy ez még valóban így van? Valódi hatalmat jelent a tudás? Enélkül tényleg nem lehet boldogulni manapság?</strong></p>
<p>Azután kezdtem el ezen gondolkodni, miután megnéztük az Amerika legnagyobb felvételi botránya c dokumentumfilmet. 2019-ben ugyanis közéleti bomna robbant az Egyesült Államokban, miután kiderült, hogy befolyásos amerikai üzletemberek, ingatlanmágnások és színészek (többek között a Született feleségekben Lynette-et alakító Felicity Huffmann) buktak le, amikor kiderült, jelentős összegeket fizettek azért, hogy gyermekeik bejussanak az ország legjobb egyetemeire – a kivitelezés módját mindig a „szolgáltatást” igénybevevő helyzetéhez igazították. Az érintettek közül egy divattervező és egy amerikai színésznő lánya az egyetlen olyan szereplő, aki a csalásban érintett hallgatók közül megszólal a filmben. Ő maga nem nyilatkozott az alkotóknak, de a Youtube csatornájára feltöltött nyilvános videóiból bőségesen tudtak szemezgetni a filmesek. A bevágott egyik részletben az érettségire készülő lány látványosan szenved és panaszkodik, hogy végig kellett ülnie néhány órát a középiskolában (lényegesen kevesebbet egyébként, mint egy magyar diáknak), ugyanakkor –a közösségi média trendjeinek megfelelően - hashtag áldottnak érzi magát, amiért neki megadatott a tanulás lehetősége. Ahogyan egy másik videóban még a tiszavirág életű egyetemi tanulmányai megkezdése előtt nyilatkozott, nem a tanulásért és a tudásért, hanem a bulik miatt szeretne bekerülni a hőn áhított intézménybe. Felvételt is nyert, de nem tanulmányi eredményei vagy sikeres vizsgája okán és nem éppen úgy, ahogyan egy átlagos amerikai diák – ezért pedig apja és anyja mélyen a zsebükbe nyúltak. Amikor kiderült, hogy a lány szülei burkolt módon több százezer dollárt adományoztak az egyetemnek cserébe a sikeres felvételiért, az ő ill. nővére hallgatói jogviszonyát azonnal megszüntették. A botrány hatására közösségi oldalain és Youtube csatornáján csökkent a követői száma, valamint több cég is felfüggesztette az együttműködést a csaláson ért influenszerrel. Az átmeneti veszteségek után azonban –ahogyan az lenni szokott- minden ment tovább úgy, ahogyan korábban: a botrány elcsitultával sikerült újabb feliratkozókat és újabb üzleti lehetőségeket nyernie, valamint szerepelt egy táncos televíziós műsorban is. Bevételei tehát továbbra is biztosítottak, napi rutinját bemutató, smink- és egyéb könnyed témájú videóival továbbra is a sokszorosát megkeresi egy átlag amerikai keresetnek – és ehhez különösen sok mindent nem kellett letennie az asztalra.</p>
<p>Az elmúlt pár hétben a szokásos nyári uborkaszezont a magyar közéletben egy sikertelen érettségivel és annak eltitkolásával kapcsolatos bulvárhírek árasztották el. Adott ugyanis egy fiatal lány, aki még meg sem született, de édesanyja és édesapja révén már országosan ismert volt. Már karonülőként magazinok címlapján és könnyed témájú bulvárműsorokban szerepelt. Végig követhettük, ahogyan szépen cseperedik, megtanul járni, beszélni, nagy testvér lesz belőle, elkezdi az iskolát. Családi életükről ill. édesapja egyes megnyilvánulásairól rendszeresen cikkez a média, a közösségi oldalak hírfolyama által pedig még az is értesülhet örömükről és bánatukról, akit ez egyáltalán nem érdekel. Egyes cégek felfigyelnek arra, hogy a közösségi médiában jelentős követőtáborral rendelkezik tinédzserként, szponzorációs szerződések révén pedig hamarosan influenszerré válik, ill. a családjától függetlenül is vállal megjelenéseket a médiában. Életük egy kellemetlen mozzanatáról azonban sem szülei sem pedig ő egyáltalán nem beszéltek, megtette helyettük azonban valaki más. Nem célom megítélni vagy véleményt alkotni arról, hogy miért nem sikerült az érettségije: leblokkolt-e vagy kevés időt fordított a tanulásra – ezt úgyis neki kell tudnia. Mindenesetre kemény lehetett szembesülnie egyrészt azzal, hogy továbbtanulásról szőtt álmai egyenlőre tervek maradnak, másfelől azzal, hogy ez a botrány egy jó ideig egészen biztosan olyan lemoshatatlan bélyeg lesz, mint édesapja és a döngő léptek esete.</p>
<p>Döbbenetes és ugyanakkor elszomorító, hogy a tanulás és a tudás szomjazása mennyire leértékelődik napjainkban. Erre pedig sajnos mindkét lány kiváló példa. Ismert szülők gyermekeként érvényesülhettek volna egy nemes ügy támogatásával és/vagy tanulással is a gondosan megszerkesztett és agyonfilterezett, a valóságot még hírből sem ismerő, a negatívumokat messze elkerülő, céltalan tartalomgyártás és digitális szemetelés helyett. Elgondolkodtató, hogy ezzel a tevékenységgel mindketten már 18 éves koruk előtt olyan állandó bevételre és egzisztenciára tettek szert, amelyhez foghatóról több diplomás, keményen dolgozó és gyakran túlórázó emberek is csak álmodozhatnak, nem is beszélve azokról, akiknek nem adatott meg a (tovább)tanulás lehetősége. A közösségi oldalaknak hála tudás nélkül is befolyásuk és hatalmuk van. Influenszerként a felnövekvő generáció tagjai közül akaratlanul is sokak példaképeivé váltak, a fiatalok olyanok akarnak lenni, mint ők: tanulás és kemény munka helyett Tiktok videókat gyártani, csücsörítős fotókon szinte egy szál semmiben érvényesülni. Eljutottunk oda, hogy annyira nehéz értékteremtő tevékenységet végző tartalomgyártókat keresni és találni, mint tűt a szénakazalban...</p>
<p>Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy ebben a mai zűrzavaros, válságokkal terhelt világban (ismét) felértékelődik a tudás, a tanulás és a valódi teljesítmény szerepe, és a fiatalok inkább Kós Hubertre, Mihályvári-Farkas Viktóriára, Kopasz Bálintra, az Álmok álmodói című kiállításon bemutatott feltalálókra vagy azokra a magyar fiatalokra szeretnének hasonlítani, akik Oxfordban megnyertek egy nemzetközi vitaversenyt. Bár a közösségi oldalakat görgetve erre egyenlőre sajnos kevés az esély...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F01%2F_hogy_napjainkban_mekkora_szerepe_van_a_tudasnak_es_a_tanulasnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F01%2F_hogy_napjainkban_mekkora_szerepe_van_a_tudasnak_es_a_tanulasnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F09%2F01%2F_hogy_napjainkban_mekkora_szerepe_van_a_tudasnak_es_a_tanulasnak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy napjainkban mekkora szerepe van a tudásnak és a tanulásnak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/09/01/_hogy_napjainkban_mekkora_szerepe_van_a_tudasnak_es_a_tanulasnak#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17921641" border="0" /></a><br /></p>
társadalom
műveltség
érettségi
példakép
közösségi_oldal
social_media
posztolás
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/08/21/_hogy_miert_gondoljak_sokan_azt_hogy_tragediak_mindig_csak_masokkal_tortenhetnek_meg
...hogy miért gondolják sokan azt, hogy tragédiák mindig csak másokkal történhetnek meg
2022-08-21T18:47:26+02:00
2022-08-21T18:47:26+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Szabálykövető ember lévén rendkívül felbosszant, amikor valaki nem ilyen módon viselkedik, és mondjuk záróvonalon előz és/vagy a megengedett sebességhatárnál gyorsabban megy, mondván ő mindenek felett áll. Vagy ha nem vesz és így nem is lyukaszt jegyet a tömegközlekedési eszközökön, mert csak azért sem fog fizetni a szolgáltatásért, és ha bliccelésen kapják, akkor jogai csak neki lehetnek, az ellenőröknek nem. Nehezen tolerálom azt is, amikor valaki jobban ért valamihez a szakértőknél, legyen szó akár munkahelyi szituációkról, vagy önjelölt virológusokról, esetleg magukat szakorvosnak képzelő laikusokról, akik a gyakorikerdesek.hu-t olvasgatva képezték magukat az adott betegséggel kapcsolatban. Az pedig, aminek a pénteki napon a balatonalmádi strandon szemtanúja voltam, még a szokásosnál is jobban kihozott a sodromból. </strong></p>
<p>Történt ugyanis, hogy plusz egy nappal megtoldottam a hétvégét és úgy döntöttem, kihasználom az utolsó nyári napsugarakat, strandolok egyet, mert ki tudja lesz-e még idén erre alkalmam. A meteorológusok esőt jósoltak délutánra, de pár napsütéses órát még így is tartalmasan el lehetett tölteni a Balaton partján. Úgy fél 2 magasságában kezdett feltámadni a szél, nem sokkal később pedig hangosbemondón keresztül megkérték a vízben tartózkodókat, hogy a parttól 100 méternél messzebb ne tartózkodjanak a vízben, mert elsőfokú viharjelzés lépett érvénybe. Nagyjából 10 perccel később már arra kérték a tóban hűsölőket, hogy legyenek szívesek kijönni a vízből a közelgő vihar és a másodfokú viharjelzés miatt. A parton ücsörögve alkalmam nyílt megfigyelni a fürdőzők reakcióit: az emberek jelentősebb része elindult a part felé, sokan azonban a felszólítás ellenére maradtak az egyre jobban hullámzó vízben. Egy fiatalember a partról jelezte kedvesének és a velük tartózkodó középkorú úrnak, hogy most mondták be, hogy ki kell jönni a vízből, mire a hölgy eleinte tétovázott de azért bent maradt, az úr pedig azt válaszolta, hogy ő úszik még egyet, és felvette az úszószemüvegét... Tőlük nem messze egy fiatal anyuka karján a gyermekével állt a vízben, és bár az aszály miatt alacsonyabb a vízállás a szokásosnál, de akár egy nagyobb hullámlökéstől megbillenhetett volna és leejthette volna a kicsit... Nagyon sok család fürdött továbbra is gondtalanul, figyelmen kívül hagyva az elhangzottakat. Ez különösen azért döbbenetes, mert két hete szintén másodfokú viharjelzés idején fulladt a Balatonba egy két és fél éves cseh kislány, amikor lecsúszott a gumimatracról és elmerült a vízben. Az is elgondolkodtató, hogy ezzel a viselkedéssel és mentalitással a szülők pont arra nevelik a gyerekeket, hogy nem kell betartani a szabályokat, azokat nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni...</p>
<p>A vízirendőrök tegnapi közleménye szerint pénteken <a href="https://www.veol.hu/helyi-kek-hirek/2022/08/tizenhat-embert-mentettek-ki-a-balatonbol?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=veol&fbclid=IwAR2vzCu83JHo31rBNzOV_sANH7elNhZySkhuin4JivoxB9Gv6LgffzF9G8I">16 főt kellett kimenteni a tóból, köztük több kimerült úszót is</a>. Felfoghatatlan számomra, hogy egy egyszerű és világos kérésnek, amely a fürdőzők biztonságát szolgálja, miért nem lehet eleget tenni? Miért kell kockára tenni az életet egy ilyen meggondolatlanság miatt? Szülőként hogyan teheti ki valaki a saját gyerekét veszélynek főleg az említett cseh kislány tragédiája után? Miért gondolják sokan érinthetetlennek magukat és vallják azt, hogy „ugyan már, az ilyesmi csak másokkal történhet meg”? De legfőképpen önzőségből és „jogom van strandolni, nekem ez jár” mentalitásból kifolyólag miért kell teljesen feleslegesen a vízirendőröknek vagy képzett életmentőknek kockára tennie a testi épségét vagy az életét valaki más felelőtlen viselkedése miatt? A szép szó (sajnos) nem elég, ha gond van, akkor természetes az elvárás, hogy valaki teremjen ott szinte azonnal, és mentse ki a bajba kerülőt. Az eset kapcsán egy közel húsz éves tudósítás belém égett képei jutottak eszembe: a Tisza tavaszi áradásakor a házukat többszöri felszólításra elhagyni nem akaró embereket végül gumicsónakkal kellett kimenteni, a mellig érő jéghideg vízben a tűzoltók a saját egészségüket kockáztatva segítették a felelőtlen bajbajutottakat...</p>
<p>Pedig egyszerűbb lenne betartani a szabályokat és a szakértők kéréseit, valamint jó példát mutatni a következő generációnak. Mert mindenkit hazavárnak. A strandolókat is és a vízirendészet munkatársait is.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F08%2F21%2F_hogy_miert_gondoljak_sokan_azt_hogy_tragediak_mindig_csak_masokkal_tortenhetnek_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F08%2F21%2F_hogy_miert_gondoljak_sokan_azt_hogy_tragediak_mindig_csak_masokkal_tortenhetnek_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F08%2F21%2F_hogy_miert_gondoljak_sokan_azt_hogy_tragediak_mindig_csak_masokkal_tortenhetnek_meg%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy miért gondolják sokan azt, hogy tragédiák mindig csak másokkal történhetnek meg"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/08/21/_hogy_miert_gondoljak_sokan_azt_hogy_tragediak_mindig_csak_masokkal_tortenhetnek_meg#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17912697" border="0" /></a><br /></p>
társadalom
strand
felelőtlenség
Balaton
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/03/12/_hogy_mi_nok_allandoan_kritizaljuk_egymast
... hogy mi nők állandóan kritizáljuk egymást
2022-03-12T23:01:12+01:00
2022-03-12T23:01:12+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>A március 8-i nőnap apropóján gondolkodtam el azon, hogy egy bizonyos életkor felett nőként állandó célkeresztben találjuk magunkat, záporoznak a minket érő kritikák, észrevételek, kéretlen jó tanácsok – és a legszomorúbb, hogy mindezt legtöbbször nőtársainktól kapjuk. Ezek a helyzetek elkerülhetetlenek, mert sehogy sem tudjuk mindenki elvárását teljesíteni – és nem is kellene. Azonban akikben (erős) megfelelési kényszer van, nagyon mélyen érinthetik az ilyen helyzetek. Ilyenkor gyakran elhangzik jó tanácsként, hogy „ne vedd fel, ne foglalkozz vele, engedd el a füled mellett”, de ezt nem mindig könnyű megtenni, mert van, aki nem tudja ilyen egyszerűen túltenni magát sértő megjegyzéseken, főleg, ha esetleg a szűken vett környezetéből tenyerelnek bele az életébe. De ha esetleg lazábban kezeljük az ilyen szituációkat, akkor is elhangozhatnak olyan mellbevágó mondatok, amelyeken nehéz túllendülni. </strong></p>
<p>Egy bizonyos életkor felett ha egyedülálló vagy, akkor azzal piszkálnak, hogy miért nincs senkid, mert a te korodban már illene nem egyedül lenni, és/vagy szerinted mi az oka annak, hogy eddig még nem leltél párra, esetleg mások szerint mit kellene tenned ahhoz, hogy megtaláld a társad. Ha viszont megismerkedsz valakivel, akkor –mindegy, mióta vagytok együtt – már épp ideje lenne összeházasodnotok, és egyébként is bizonyos helyzetekben a párkapcsolatodban inkább máshogy kellene eljárnod, mert hidd el, hogy ha másképp cselekszel, az nem játszmázás.</p>
<p>Az esküvő után jönnek a „mikorra tervezitek a családalapítást” illetve „próbálkoztok már” témájú kérdések, és ha ismerőssel találkozol, örülhetsz, ha arcodba nézve köszön, és nem azonnal a hasadat kezdi vizslatni, vagy ami még rosszabb, megkérdezi, hogy hányadik hétben vagy. Ha már dolgoztok a családalapításon, de egyenlőre sikertelenül, akkor még fájdalmasabbak lehet, ha szóba kerül ez a téma. Ha rögtön szeretnétek gyereket, akkor felelőtlenek vagytok, mert amíg nincs biztos fedél a fejetek felett, addig nem kellene családot alapítani – és egyébként sem lakást kellene vennetek, hanem házat, vagy éppen fordítva. Ha kicsit még kiélveznétek azt, hogy kettesben vagytok, akkor hedonisták vagyok és persze már benne vagytok a korban, nem kellene ezt sokáig húzni, ha pedig valamilyen okból egyáltalán nem szeretnétek gyereket, akkor önzőek és rendkívül rossz emberek vagytok, és ki fog majd gondoskodni rólatok öregkorotokban.</p>
<p>Várandósság alatt megszólnak, ha rögtön az elején vagy félidőben elmész táppénzre, mert 10-20-30 éve ez nem így ment, és csak otthon lógatod a lábadat, már most eltartatod magadat a férjeddel, akire mekkora terhet teszel azzal, hogy neki kell mindent előteremteni. Ha viszont szinte az utolsó pillanatokig dolgozol, akkor karrierista vagy és csak magadra tudsz gondolni, milyen anya lesz így belőled, ha már most sem a gyerek az első? Ha sokat hízol, akkor az a gond, mert ártasz a kicsinek, ha viszont odafigyelsz magadra és esetleg még mozogsz is a babavárás során, akkor hiú vagy és önző, és ebben az esetben is ártasz neki. Ha természetes úton szültél, akkor egy hős vagy, és csak akkor vagy igazi anya. Ha bármilyen okból kifolyólag császárral született meg a csemete, akkor a könnyebbik és kényelmes utat választottad, és az igazándiból nem is szülés, akarnod kellett volna és akkor sikerült volna természetes úton világra hoznod. Ha hordozod az a gond, ha inkább a babakocsit preferálod, akkor azt nem csinálod jól. Ha szoptatod, akkor miért igény szerint vagy épp miért nem úgy, ha tápszert adsz neki, akkor biztos nem voltál elég kitartó a szoptatással, próbálkozhattál volna még, egy igazi anya képes rá. Ha veletek alszik, akkor el fogod kényeztetni, ha viszont a saját szobájában a kiságyban, akkor azzal hátráltatod a kötődés kialakulását. Ha azonnal felveszed, amikor elkezd nyöszörögni, akkor nem tanulja meg az önnyugtatást. Ha nem kapod fel rögtön, akkor hagyod szenvedni, és szívtelen vagy.</p>
<p>Ha anyagi vagy egyéb okokból vállalsz napi 1-2 órás munkát a baba mellett, esetleg beiratkozol egy tanfolyamra, hogy bővítsd a tudásod, akkor karrierista vagy, akinek csak a munkája fontos, nem törődsz a gyerekkel eleget, nem vagy anyának való – ha esetleg a sportot (is) beiktatod a napirendedbe, akkor meg aztán főleg. Ha nem dolgozol a gyes/gyed mellett, akkor a férjed tart el, mert az otthonlét, a gyerekek körüli teendő a ház/lakás rendben tartása, a mosás, vasalás, főzés és a családi logisztika az persze nem munka. Az első csemete megérkezése után nem sokkal pedig repül is a kérdés: mikor lesz már következő? Ha ketteske (majd esetleg hármaska) megérkezik a családba, akkor ezek a kérdések jó eséllyel ismétlődnek.</p>
<p>Ha kitérdesedett mackóban, kócosan és foltos pólóban viszed le őket a játszótérre, akkor igénytelen vagy, és ne csodálkozz rajta, hogy biztos el fog hagyni a férjed. Ha viszont csinosabban öltözködsz, esetleg még a körmöd is ki van lakkozva, meg tudtad mosni a hajad akkor ismét önzőnek és hiúnak vagy titulálva, aki csak saját magával foglalkozik, mert egészen biztosan a kicsitől veszed el a időt, szegény gyerek(ek)nek milyen rossz anyja vagy, mert nem részesíted elegendő minőségi időben, és ebben a ruhában ami épp rajtad van, nem lehet önfeledten játszóterezni a gyerekkel. Ha az óvodai vagy később az iskolai ünnepségre házi sütivel rukkolsz elő, akkor könnyű neked, mert otthon vagy/nem teljes állásban dolgozol így volt rá időd, vagy biztos a nagymama sütötte meg helyetted. Ha bolti sütit viszel, akkor a könnyebbik végét akartad megfogni a feladatnak, mert egy tepsi sütit igazán nem nagy kunszt és nem sok idő összedobni.</p>
<p>Ha az idősödő szüleid vagy nagyszüleid a te ápolásodra szorulnak, akkor túl nagy tehet vállalsz magadra, ráadásul ha nem vagy szakképzett ápolónő, akkor esetleg nekik sem teszel jót, és a saját háztartásodra no meg a gyerekeidre kevesebb idő jut. Ha egy idősek otthonában helyezed el őket, akkor hálátlan, rossz gyerekük/unokájuk vagy, mert ők mennyi mindent megtettek érted, te viszont nem vagy elég gondoskodó, ebben (is) a könnyebbik utat keresed, mert egyszerűbb bedugni őket egy otthonba, nem pedig a saját megszokott környezetükben, otthon ápolni őket.</p>
<p>A példák száma pedig végtelen... sokszor esélyed sincs kifejteni a saját álláspontodat a saját életeddel kapcsolatban, mert annak szakértői szóhoz sem engednek jutni... Felmerül azonban a kérdés: ha a jelenkor egyik legtöbbet puffogtatott frázisa éppen az, hogy legyünk toleránsak a tőlünk másképp gondolkodókkal, akkor vajon miért prédikálunk vizet és iszunk bort? Ideje lenne tudomásul venni, hogy nem mindenki egyforma. Tanácsot pedig csak akkor adjunk, ha a másik fél ezt kifejezetten kéri. Egyszerűen csak hagyjuk, hogy mindenki úgy élhesse az életét, ahogyan szeretné és ahogy neki – és adott esetben a családjának – jó, nem pedig úgy, ahogy mások szerint kellene.</p>
<p>Tartsuk egymást tiszteletben kedves hölgytársak. És akkor talán tényleg boldog lenne a nőnap. És az életünket beárnyékoló felhőkből is kevesebb lenne.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F03%2F12%2F_hogy_mi_nok_allandoan_kritizaljuk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F03%2F12%2F_hogy_mi_nok_allandoan_kritizaljuk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F03%2F12%2F_hogy_mi_nok_allandoan_kritizaljuk_egymast%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy mi nők állandóan kritizáljuk egymást"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/03/12/_hogy_mi_nok_allandoan_kritizaljuk_egymast#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17779140" border="0" /></a><br /></p>
társadalom
nőnap
világnap
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/02/20/_hogy_mennyire_leertekelodott_a_hazassag_intezmenye_pedig_milyen_csodalatos_dolog_abban_elni
... hogy mennyire leértékelődött a házasság intézménye, pedig milyen csodálatos dolog abban élni
2022-02-20T13:02:46+01:00
2022-02-20T13:02:46+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ha február, akkor Valentin nap, azonban az év második hónapjában nem csak ez az egy nap szól a szerelmesekről: több, mint húsz éve Angliából indult el az a kezdeményezés, hogy a február 14-i héten különböző rendezvények keretében a házasságra és a család fontosságára hívják fel a figyelmet. Friss házasként azon filóztam, hogy az esetleges súrlódások ellenére is milyen jó és csodálatos dolog házasként élni, és hogy a sokadik kudarc és pofon után megérte vállalni a kockázatot, amikor Ő váratlanul betoppant az életembe.</strong></p>
<p>A mai feminista és szinglikultusszal terhelt világban sokszor elhangzik, hogy nem kell feltétlenül társ ahhoz, hogy az ember kiteljesedjen és boldog legyen. Filmes és zenei alkotásoknak köszönhetően ezek a gondolatok mára már a (pop)kultúra szerves részét képezik.</p>
<p>Fiatal nők tömegeinek lettek példaképei a Szex és New York modern, független, erős nőt megtestesítő karakterei, akik közül a lelke legmélyén tulajdonképpen csak Charlotte vágyott az elköteleződésre. Bár az eredeti sorozat utolsó epizódját 2004-ben forgatták, a televíziós csatornák ismétléseinek, a mozifilmeknek, valamint az új évadnak köszönhetően a fiatalabb generáció körében is népszerűségnek örvend a sorozat – és sajnos annak szellemisége is. Nem túlzás kijelenteni, hogy a sorozat teremtette és szilárdította meg a szingli kultuszt. Sokan dúdolgatják a Pussycat Dolls slágerének sorait is: „I don’t need a man (...) I don’t need a ring around my finger”, vagyis „Nincs szükségem férfira (...) nincs szükségem egy gyűrűre az ujjamon”. Ennek tükrében felettébb érdekes tény, hogy ezen szlogenek hangoztatásának ellenére ugyanezek a nők mennyire irigyek és rosszindulatúak tudnak lenni azokkal, akik elköteleződve, boldog párkapcsolatban élnek... Lehet, hogy mégiscsak savanyú a szőlő?</p>
<p>De visszakanyarodva, ahogy az egyedülálló nőket, úgy a szingli férfiakat megtestesítő karakterek is megjelennek a képernyőn: példának okáért A két pasi meg egy kicsiben a szebb napokat is megélt Charlie Sheen által játszott karakter képtelen az elköteleződésre, szinte minden epizódra jut egy egyéjszakás kalandja. Bob Marley ismert slágere a No woman, no cry (Nincs nő, nincs sírás) pedig jó eséllyel sosem csendült fel esküvőn. Bár a dalszöveg értelmezésével kapcsolatban nemrégiben felmerült, hogy a hallgatóság tévesen értelmezi azt, mert nem angolul, hanem jamaicai kreol nyelven íródott, mégis sok férfi jelszavává váltak ezek a szavak a dal megjelenése óta eltelt közel 48 évben, Marley pedig életében sosem szólalt fel a „félreértéssel” kapcsolatban.</p>
<p>Magát a házasság intézményét sem egy szilárd, biztos kötelékként ábrázolják a legtöbb alkalommal a filmvásznon, például a tavaly nyáron véget ért Barátok köztben kis túlzással csak Magdi anyus és Berényi András között nem szövődött szerelmi szál, számtalan megcsalással, szakítással, válással tarkított jelenet került képernyőre. Egyre gyakrabban megjelenő tendencia az is, hogy a korosodó férfi nem a hasonló korú feleségével, hanem egy fiatal barátnő oldalán él, vagy inkább mellette keresi a boldogságot, mert éppen mélyponton van a házassága. Nem azon van a hangsúly, hogy az oltárnál tett házastársi eskühöz híven a nehézségeket akaraterővel együtt oldja meg a pár, hanem inkább azt sugallják a filmek, hogy ha nem megy, akkor egyszerűbb és könnyebb keresni valaki mást. Szomorú, hogy egy működő kapcsolattal nem lehet nézettséget produkálni, mert az nem érdekli az embereket.</p>
<p>Érdemes azon elgondolkodni, hogy mit érnek a sikerek, a pénz vagy a felhalmozott tárgyak, ha nincs kivel megosztanunk az örömünket és a bánatunkat? Mit ér minden, ha a nap végén egy üres lakásba tér haza az ember és egyedül tér nyugovóra? Éppen ezért szép hagyomány a Házasság hete, mert felhívja a figyelmet arra, hogy miért jó dolog az egész életre szóló elköteleződés. Olyan ismert, évek/évtizedek óta házasságban élők osztják meg gondolataikat és tapasztalataikat, akik valóban hitelesek a nagyközönség számára, így például idén többek között Lackfi János költő, Pindroch Csaba színész és Kiss Gergely olimpiai bajnok vízilabdázó valamint feleségeik. Ez különösen azért hangsúlyos, mert a közelmúltban több celebpáros viharos szakításától és válásától volt hangos a média... </p>
<p>Az esküvőnk óta viszonylag gyakran teszik fel nekem azt a kérdést, hogy „na, és milyen a házasélet”? A válaszom pedig mindig ugyanaz: egyszerűen csodálatos! Csodálatos, mert a férfi, akit szeretek, ország-világ, a törvény és Isten előtt is felvállalta, hogy engem szeret, és velem szeretné leélni az életét – én pedig ugyanerről nyilatkoztam boldogan. Csodálatos, mert felemelő az az érzés és az a tudat, hogy valakihez tartozom, akivel megoszthatom az érzéseimet, gondolataimat, problémáimat. Csodálatos, mert mellettem áll és támogat mindenben – és én ugyanezeket én is megadhatom neki. Csodálatos, mert a legjobbat hozza ki belőlem, megtanít sok mindenre, és általa én is jobb ember lehetek. Nem mindig könnyű, nem mindig egyszerű, de megéri. Most is igent mondanék Neki.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F20%2F_hogy_mennyire_leertekelodott_a_hazassag_intezmenye_pedig_milyen_csodalatos_dolog_abban_elni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F20%2F_hogy_mennyire_leertekelodott_a_hazassag_intezmenye_pedig_milyen_csodalatos_dolog_abban_elni%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F20%2F_hogy_mennyire_leertekelodott_a_hazassag_intezmenye_pedig_milyen_csodalatos_dolog_abban_elni%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy mennyire leértékelődött a házasság intézménye, pedig milyen csodálatos dolog abban élni"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/02/20/_hogy_mennyire_leertekelodott_a_hazassag_intezmenye_pedig_milyen_csodalatos_dolog_abban_elni#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17677174" border="0" /></a><br /></p>
házasság
házasság_hete
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/02/04/_hogy_a_teli_olimpiak_versenyzoitol_is_milyen_sokat_tanulhatunk
...hogy a téli olimpiák versenyzőitől is milyen sokat tanulhatunk
2022-02-04T20:53:20+01:00
2022-02-04T20:53:20+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Február 4. és 20. között a sportkedvelők figyelme Pekingre irányul, ebben az időszakban rendezik meg a 24. téli olimpiai játékokat. A négy évente megrendezése kerülő sportesemény nem csak bajnokokat ad a világnak, hanem példaképeket is: olyan történéseknek lehetünk szemtanúi, amelyekből mi, hétköznapi emberek is építkezhetünk egy-egy nehéz élethelyzetben. </strong></p>
<p><em>Michael Edwards</em></p>
<p>Ez a név talán csak az abszolút sportfanatikusoknak mond valamit, ha azonban azt mondjuk, Eddie, a sas, mindenki tudja, kiről van szó. Ha a nyári játékok egy emblematikus alakjához szeretnénk hasonlítani, akkor azt mondhatnánk, hogy ő a téli játékok Eric, az angolnája. A brit olimpikon sízőként kezdte pályafutását, de a későbbiekben részben anyagi okok miatt -de leginkább azért, hogy nagy álmát, az olimpiai részvételt megvalósíthassa- síugrásra váltott. Nem támogatta szakmai stáb és egyáltalán nem voltak szponzorai, önerőből jutott ki az <a href="https://www.youtube.com/watch?v=qiJHaz7cOtw">1988-as téli olimpiára</a>, ahol végül normál- és nagysáncon is az utolsó helyen végzett. Őt azonban ez egyáltalán nem zavarta, örült annak, hogy ott lehetett a mezőnyben és elérte, amire annyira vágyott. Olyan hihetetlen népszerűségre tett szert, amely a mai napig kitart: motivátorként előadásokat tart szerte a világon és emberek millióit inspirálja céljaik elérésében. Az életéről szóló filmet 2016-ban mutatták be a mozikban.</p>
<p>Bár megjelenése és testalkata kissé távol állt az élsportolókétól, mégis bebizonyította, hogy akaraterővel, elszántsággal és kitartással akkor is elérhetjük az álmainkat, ha azok megvalósításában rajtunk kívül nem sokan hisznek és az anyagi forrásaink is meglehetősen szűkösek.</p>
<p><em>Björnar Haakonsmön</em></p>
<p>A 2006-os torinói olimpia egyik legemlékezetesebb pillanata a sífutók női csapatversenye során történt. <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LygeWbXvdIE">Sara Renner kanadai versenyző botja eltört</a>, enélkül pedig nehezen tudta volna folytatni a megmérettetést. A norvég csapat közelben álló edzője, Björnar Haakonsmön azonnal a sportoló segítségére sietett, és adott neki egy másik botot. E nemes gesztusnak köszönhetően a kanadaiak ezüstérmet nyertek, a norvég edző sportszerűségét pedig 5 tonna juharsziruppal hálálták meg.</p>
<p>A bajban nyújtott segítsége a sportszerűségen túl azért is példaértékű, mert nagy meglepetésre a favoritnak számító norvég váltó csak negyedik helyen végzett, és ha edzőjük nem lett volna sportszerű, érmet szerezhettek volna. Ő azonban nem erre gondolt a kanadaival történtekkor, hanem arra, hogy segítséget kell nyújtania egy bajba került sportolónak, tekintet nélkül arra, hogy az ellenfél csapatának versenyzőjéről van szó. Hasonló eset egyébként a 2014-es szocsi olimpián is történt: akkor <a href="https://www.youtube.com/watch?v=nIe9tDLIs0I">Anton Gafarov síléce tört el, és a kanadaiak edzője, Justin Wadsworth adott neki másikat</a> – viszonozva ezzel a segítséget, amit Kanada Torinóban kapott.</p>
<p><em>Marion Rolland</em></p>
<p>A 2010-es olimpia után szinte nem volt olyan, a téli játékokról készült összeállítás, amelybe a francia alpesi síelőnő ne került volna be. Arról vált ugyanis ismertté, hogy a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=sojVIA624GA">a rajt után 4 másodperccel, még az első kapu elérése előtt bukott</a>, és bár elsőre úgy tűnt, nem sérült meg, később kiderült, hogy térdszalag szakadást szenvedett. Sportpályafutásában mindössze ez a pár másodperc jelentette az olimpiai szereplést, amelyre hosszú évekig készült – a 2014-es szocsi játékokat ugyanis sérülés miatt kellett kihagynia, majd nem sokkal később bejelentette visszavonulását.</p>
<p>Nem lehetett könnyű azzal szembesülnie és lelkileg túltennie magát rajta, hogy hosszú éveken át küzdött azért, hogy megvalósítva álmát versenyezhessen az olimpián, ahol végül nem eredménye miatt került a figyelem középpontjába. A videómegosztó oldalaknak köszönhetően sokakhoz eljutottak a bukásáról készült felvételek, sportolóból hirtelen „viccesnek tűnő” videó összeállítások (fő)szereplője lett, és tulajdonképpen a fél világ rajta és szerencsétlenségén nevet. Azonban három évvel a történtek után nagy meglepetésre világbajnok lett lesiklásban, aranyéremmel a nyakában pedig bebizonyította, hogy az nevet, aki utoljára nevet.</p>
<p><em>Petra Majdic</em></p>
<p>A vancouveri olimpia nem csak Rolland bukásáról maradt emlékezetes, hanem a szlovén sífutó sajnálatos balesetéről is. Majdic éremesélyesként utazott Kanadába, ahol több számban is rajthoz állt volna, végül azonban csak sprintben indult, mivel a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=HU_QT6ynbyM">bemelegítés során egy kanyarban kisodródott és szervezők hanyagságából eredően, védőháló híján egy mély árokba zuhant</a>. Az elsődleges, helyszíni orvosi vizsgálatok után tovább folytathatta a versenyzést, csak a kórházba szállítását követően derült ki, hogy úgy nyert bronzérmet, hogy négy bordája eltört, és elszakadt a mellhártyája. A verseny után azt nyilatkozta, hogy számára ez nem egy bronz-, hanem egy gyémántokkal kirakott aranyérem. Egy évekkel később készült interjúban pedig elmondta, a döntőben tudta és érezte, hogy az első két hely valamelyikére fájdalmai és fizikai állapota miatt nincs esélye, de tudta, hogy ha minden erejét összeszedi, akkor el fogja érni a dobogó harmadik fokát.</p>
<p>Története bizonyíték arra, hogy ha az élet nehézségeket gördít elénk, és úgy érezzük, hogy nem egyenlő esélyekkel vágunk bele valamibe, akaraterővel egy kilátástalannak tűnő helyzetből is kikerülhetünk győztesen. Az ilyen siker pedig a leküzdött akadályok révén még értékesebb, szemben azzal, ha valami csak úgy az ölünkbe pottyan.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2F_hogy_a_teli_olimpiak_versenyzoitol_is_milyen_sokat_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2F_hogy_a_teli_olimpiak_versenyzoitol_is_milyen_sokat_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F02%2F04%2F_hogy_a_teli_olimpiak_versenyzoitol_is_milyen_sokat_tanulhatunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy a téli olimpiák versenyzőitől is milyen sokat tanulhatunk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/02/04/_hogy_a_teli_olimpiak_versenyzoitol_is_milyen_sokat_tanulhatunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/17174834" border="0" /></a><br /></p>
sport
olimpia
példakép
nehézség
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2022/01/16/_hogy_nem_mindig_vannak_egyenlobbek_az_egyenlok_kozott
... hogy nem mindig vannak egyenlőbbek az egyenlők között
2022-01-16T13:30:10+01:00
2022-01-16T13:30:10+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Novak Djokovic teniszezőt eddig sem csak a sportbarátok ismerték, de most már azok is egészen biztosan hallottak róla, akik nem követték figyelemmel eddigi pályafutását és nem szoktak sporteseményeket nézni. Az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságon való részvétele és az országba beutazása több fordulatot vett az utóbbi napokban, mint bármelyik dél-amerikai szappanopera: a különböző sajtóorgánumoknak köszönhetően óráról órára friss információkkal rendelkezünk arról, hogy a szerb teniszcsillagot kitoloncolják-e vagy körmönfont stábja talál-e egy újabb kiskaput, hogy megszerezhesse újabb, történelmi sikert jelentő Grand-Slam győzelmét. Mára viszont bizonyossá vált: nem lesz címvédés és három évre kiutasították a kenguruk földjéről. Népszerűsége pedig igencsak megkopott. </strong></p>
<p>Az egész Djokovic-ügy indulása egy kiváló példa volt a <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/08/17/_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben">kettős mércére</a>: bár csak olyan teniszezők vehetnek részt a tornán, akik megkapták a covid elleni védőoltást, az oltásellenes szerb teniszező külön engedélyt és ezzel együtt felmentést kapott, ami –tegyük hozzá teljes joggal- felháborodást váltott ki a mezőny többi, oltott tagjából, valamint a közvélemény egy jelentős részéből is. Bár a torna szervezői előtt is ismert volt, hogy az Ausztráliába történő beutazás feltételeinek az oltatlan világelső nem felel meg, mégis minden követ megpróbáltak megmozgatni a teniszezővel és annak menedzsmentjével együtt, hogy részt vehessen az eseményen. Az okok nyilván anyagi eredetűek, valamint presztízskérdés is volt, hogy Djokovic világelsőként és címvédőként jelen legyen. Vizsgáljuk meg azonban egy másik perspektívából is a dolgot: mi történt volna akkor, ha egy oltatlan „földi halandó”, egyszerű polgár szeretett volna belépni Ausztráliába? Valószínűleg réges-régen feltették volna az első gépre, utazhatott volna haza, mindenféle fellebbezési lehetőségek nélkül. Akkor mégis miért kellett volna, hogy külön szabályok vonatkozzanak egy világszerte ismert emberre? Neki miért nem kellett volna tiszteletben tartani egy ország törvényeit? Pusztán azért, mert híres és népszerű?</p>
<p>Emberileg két megoldás lett volna elfogadható: vagy beoltatja magát ahogyan a többi versenyző is, vagy tudomásul veszi, hogy jelen helyzetben nem léphet be Ausztráliába és így nem vehet részt a versenyen, nem erőlteti a szabályok megszegését és szépen csendben meghúzza magát. Ő azonban nem ezeket az utakat választotta, amivel naptól napra egyre több ember ellenszenvét váltotta ki szerte a világon.</p>
<p>Ez viszont baj. Nem is akármekkora. Mégpedig azért, mert adott egy tehetséges világklasszis, aki több millió ember, köztük rengeteg gyermek példaképe. Elismerésnek örvend szerte a világon, életútjával eddig azt sugározta, hogy ha a tehetséghez szorgalom és kitartás is társul, akkor bármit elérhet az ember, még akkor is, ha egy olyan kis, balkáni országból származik, ahol a lakosság jelentős része a mindennapi megélhetés gondjaival küszködik dacára annak, hogy sok év telt el a dél-szláv háború vége és a NATO bombázás befejezése óta. Megnyilvánulásaival véleményvezérré vált az elmúlt években, amire a kiutasításával kapcsolatban nyilatkozatot tevő ausztrál bevándorlási miniszter is utalt: szavai szerint ugyan elenyésző a teniszező fertőzési kockázata, viszont ha beengedik az országba, az a közvélemény részéről a védelmi intézkedések figyelmen kívül hagyását jelenthetné, és fokozhatná az oltásellenes hangulatot, végső soron pedig zavargásokhoz vezethet. A másfél hétig tartó cirkusszal hírneve erősen csorbult, simlis és hazug viselkedése mérhetetlen unszimpátiát váltott ki az emberekből, ezt pedig talán sosem fogja lemosni magáról. Nagy kár, hogy néhány nap leforgása alatt ő maga rombolta le hosszú évek keserves munkájával elért hírnevét, veszítette el rajongók millióit, vált ellenszenvessé és anti példaképpé. De legalább bebizonyosodott, hogy az egyenlők között nem mindig vannak egyenlőbbek. Néha győzhet az igazság és a törvény. És ez jó.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F01%2F16%2F_hogy_nem_mindig_vannak_egyenlobbek_az_egyenlok_kozott%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F01%2F16%2F_hogy_nem_mindig_vannak_egyenlobbek_az_egyenlok_kozott%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2022%2F01%2F16%2F_hogy_nem_mindig_vannak_egyenlobbek_az_egyenlok_kozott%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy nem mindig vannak egyenlőbbek az egyenlők között"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2022/01/16/_hogy_nem_mindig_vannak_egyenlobbek_az_egyenlok_kozott#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16814774" border="0" /></a><br /></p>
sport
koronavírus
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2021/05/11/_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben
...hogy vajon tényleg hasznosan és értelmesen cselekszünk-e környezetünk védelme érdekében
2021-05-11T17:21:19+02:00
2021-05-11T17:21:19+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>A környezetvédelem az elmúlt évek egyik slágertémájává vált: egyre többen aggódnak a globális felmelegedés, ivóvízkészleteink csökkenése és a bolygónk jövője és miatt. Már-már divat lett bizonyos kezdeményezések és nézetek mellé állni még akkor is, ha esetleg jobban belegondolva nincsenek mögötte racionális érvek. Sok esetben pedig kényelmi okok miatt nem vagyunk hajlandóak változtatni olyan szokásainkon, amelyek (még tovább) rombolják a környezetünket. </strong></p>
<p>A koronavírus megjelenésével is fókuszban maradt a téma, leginkább az egyszer használatos maszkok és gumikesztyűk miatt keletkező hatalmas plusz hulladékmennyiség miatt. A járvány kezdetén a bolygónkért és annak jövőjéért aggódó elszánt környezetvédők hangos nemtetszésüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy az emberek pazarló módon micsoda élelmiszerkészleteket halmoztak fel, amelyek egy része egészen biztosan a kukában landol, tovább növelve ökológiai lábnyomunkat. Ez az aggodalom abból a perspektívából nézve azonban nem jogos, hogy olyan tartós élelmiszerekből – pl. konzervek - vásárolt be a lakosság, amely hosszú ideig (adott esetben évekig) elállnak. Az sem mellékes ebből a szempontból, hogy ez zöldebb megoldás: egy nagybevásárlás alkalmával egy alkalommal kell autóba ülni vagy házhoz rendelni, tehát kisebb a környezeti terhelés, arról nem is beszélve, hogy jóval kevesebb alkalommal érezhetünk csábítást arra, hogy hirtelen fellángolásból olyan termékeket vásároljunk, amelyek nem voltak rajta a bevásárlólistán.</p>
<p>A fogyasztói társadalom egyre erősödő térnyerésével és a telekommunikációs termékek egyre intenzívebb fejlődésével felpörgött a mobiltelefonok és egyéb okoseszközök lecserélése egy újabb darabra azzal az indokkal, hogy a nemrég vásárolt terméknél már van „okosabb” is, ami többet tud, illetve a „ha most eladom az alig egy éves telefonomat, akkor nem veszít annyit az értékéből, és veszek egy újabbat” mentalitás miatt. A megnövekedett fogyasztó igényekből következően további termékek előállítása szükséges, ami valós és komoly környezeti terhelést eredményez. Az is elgondolkodtató, ha valaki új telefont vásárol egy egyszerű akkumlátorcsere helyett, ez utóbbi megoldás esetén kevesebb hulladék és a gyártási folyamatból adódóan kisebb károsanyag kibocsájtás keletkezik, mintha újat vásárolna. Egyes készülékgyártók úgy próbálnak meg zöldebbek lenni, hogy az új készülék mellé nem adnak töltőt és fülhallgatót, mondván a vásárlónak úgyis van. Ez alapvetően nem lenne egy rossz elgondolás, de ha valakinek történetesen nincs, vagy elromlott, akkor vennie kell – a kiegészítő termékek megvásárlása pedig ismét plusz környezeti terheléssel jár. Az arany középutat talán azt jelentené, ha az, aki szeretné, töltő és füles nélkül vehetné meg a készüléket alacsonyabb áron, míg az, akinek szüksége van rá, ezekkel együtt egy magasabb összegért vásárolhatná meg.</p>
<p>Köztudott, hogy gyártási szempontból a divat fellegvára már hosszú évek óta főként a távol-keleti országokban van, ahonnan légi- vagy vízi úton jut el Európába a legyártott áru, vagyis a fél világot keresztülutazza a termék, mielőtt a boltok polcaira kerül. Sok üzlet biopamut és ökotudatos termékekkel igyekszik becsábítani a vásárlókat, azonban ha jobban belegondolunk, ezek a termékek sem teljesen zöldek, hiszen az előbb részletezett módok valamelyikén jutottak el Európába, ahogyan a „hagyományos” termékek is – azt pedig egy átlag vásárló számára nem ellenőrizhető, hogy előállításuk valóban kevésbé környezetterhelő módon, kevesebb víz felhasználásával történt-e bolygónk másik felén. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a fast fashion hatására az elmúlt 20 évben hány ruhaneműt árusító kis butik és hány vállalkozó ment tönkre, akik nem tudtak versenyezni a multik alacsony áraival...</p>
<p>Ha már Távol-Kelet, akkor nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy az elmúlt években többszörösére nőtt a Kínából megrendelt termékek száma, melyről korábban <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/11/24/_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday">itt</a> is írtam. Kecsegtető árak tömkelegével találkozhatunk a világszerte ismert weboldalakon, kihagyhatatlannak tűnő ajánlatok sora csábít olyan termékek megvásárlására, amelyekre egyébként talán nem is lenne szükségünk és/vagy amelyek a szekrény mélyére kerülve egy lomtalanításkor a szemetesben landolnak majd. Ha valami, akkor ez valóban ökológiai lábnyom: környezeti terhelés mellett előállítani egy (esetleg abszolút haszontalan) terméket, amely aztán légi- vagy vízi-, majd pedig közúton jut el a megrendelőhöz, a világ másik felére. Ebben némi változtatást hozhat az a július 1-jétől életbe lépő uniós jogszabály, amely alapján már nem lesznek áfamentesek a 22 euró alatti EU-n kívüli rendelések, ennek hatására remélhetőleg egy kicsit megfontoltabban fognak vásárolni az emberek.</p>
<p>Ahogyan a ’90-es években a margarin, úgy az utóbbi években a reformkonyha egyik legfelkapottabb alapanyaga a kókuszolaj és a kókuszzsír lettek. Híveik szerint sokkal egészségesebb sütéshez-főzéshez ezeket használni, mint napraforgó olajat vagy állati eredetű zsiradékot. Annak ellenére, hogy ez a teória néhány évvel ezelőtt (szépen csendben) <a href="https://www.hazipatika.com/taplalkozas/egeszseg_es_gasztronomia/cikkek/nem_egeszseges_a_kokuszolaj/20170619141026">megdőlt</a>, még mindig nagyon sokan inkább ezt használják. A növekvő kereslet miatt egyre több ültetvényt létesítenek a fejlődő országokban, amelyek kialakítása hatalmas természeti pusztítással jár: őshonos növények, fák, erdők semmisülnek meg, az előállítást követően pedig a végterméknek szintén valahogyan el kell jutnia a felhasználókhoz is. Ezzel szemben viszont egy hazai gyártású napraforgóolaj rövidebb utat tesz meg a gyárból a konyhánkig, ráadásul ha ezt választjuk, azzal a hazai termelőket és a magyar gazdaságot támogatjuk, valamint az sem elhanyagolható tény, hogy még egészségesebb is.</p>
<p>Amikor tavalyelőtt tavasszal két önkéntes szemétszedési eseményen is részt vettem, sokkoló látvány fogadott. Megdöbbentő, hogy az emberek mennyire nem tisztelik a környezetünket, és a szemetelés által embertársaikat sem. Rengeteg olyan dolog landol az erők szélén és az árokpartokon, amelyek újrahasznosíthatóak lennének vagy aminek egy rászoruló család biztosan örült volna. Ami viszont mind közül talán a legfelháborítóbb volt, az a töménytelen mennyiségű eldobott cigarettacsikk. Amellett, hogy a dohányos a saját és a környezetében lévők egészségét károsítja, ugyanezt teszi a természettel is: a kifújt dohányfüst szennyezi a levegőt, a cigarettacsikk pedig szintén tovább növeli a szemét mennyiségét, a talajba jutva pedig rossz irányba befolyásolja a növények fejlődését, valamint ivóvizeinket és a termőföldet is szennyezi.</p>
<p>És hogy mi az, amit megtehetünk azért, hogy az unokáinktól kölcsön kapott Földet valóban óvjuk és megpróbáljuk jóvátenni azt a sok kárt, amit elődeink és mi okoztunk? Próbáljunk meg nem felülni a divatos eszméknek, amelyek mögött nincs tartalom vagy amelyek csak hangzatosak, de ugyanúgy környezetkárosítóak. Vásároljunk átgondoltabban, csak azt vegyük meg, amire tényleg szükségünk van, és lehetőleg helyben vagy az országhatáron belül előállított termékeket válasszunk. Fordítsunk kiemelt figyelmet a szelektív hulladékgyűjtésre. Ne cseréljük le elektronikai eszközeinket csak azért, mert megjelent az újabb verzió, a használaton kívüli háztartási gépeket, elektronikai cikkeket, fénycsöveket és elemeket pedig az erre létesített gyűjtőponton adjuk le. Ne égessük el a szemetet és a kerti zöld hulladékot – ez utóbbit komposztáljuk, ha lehetséges. Ha ezeket az apróságokat megtesszük, talán van még remény. Sok kicsi ugyanis sokra megy.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F05%2F11%2F_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F05%2F11%2F_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F05%2F11%2F_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy vajon tényleg hasznosan és értelmesen cselekszünk-e környezetünk védelme érdekében"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2021/05/11/_hogy_vajon_tenyleg_hasznosan_es_ertelmesen_cselekszunk-e_kornyezetunk_vedelme_erdekeben#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16542726" border="0" /></a><br /></p>
vásárlás
divat
környezetvédelem
fogyasztói_társadalom
global
világnap
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2021/04/10/_hogy_mi_a_kozos_a_delfinekben_es_a_leegett_notre_dame-ban
… hogy mi a közös a delfinekben és a leégett Notre Dame-ban
2021-04-10T07:32:29+02:00
2021-04-10T07:32:29+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>2019. április 15-e este. Kijöttem a konditeremből, a buszmegálló felé vezető úton ránézek a telefonomra. Húgom csupa nagy betűvel írt üzenete villan fel a kijelzőn: ÉG A NOTRE DAME! Hazaérve bekapcsolom a tévét, követem a legfrissebb híreket. Sok minden kavarog bennem, de legfőképpen az, hogy miért történt meg ez az egész – nem a tűz kiváltó okán merengek, hanem annál mélyebb dolgokon. </strong></p>
<p>Döbbenten, sokktól bénulva nézi sok száz millió ember a híradásokon keresztül, ahogyan a lángok martalékává válik a világ egyik legismertebb műemléke. A francia elnök még az oltás idején kijelentette, hogy újjáépítik a Notre Dame-ot mert Franciaország és a francia nép számára nagyon fontos épületről van szó. Kiemelte: elvárják tőlük az emberek, hogy újra régi fényében pompázzon az épület. Másnap pedig elkezdtek érkezni az első felajánlások. Ezzel egy időben a közösségi médiában az emberek egy része saját fotóit és emlékeit osztotta meg a katedrálisról, míg mások azt harsogták: egy templom újjáépítésére ilyen sok pénzt összeadnak, bezzeg Afrikában éheznek az emberek…</p>
<p>Fellépek a Facebookra. Görgetek. A szokásos baba-, eljegyzési- és esküvői fotók között egyre több olyan poszt születik, melyben a klímakatasztrófára hívják fel az emberek a figyelmet. Több ismerős születésnapja alkalmából gyűjtést indít különböző környezetvédelmi szervezetek javára és arra buzdítja barátait, hogy adakozzanak ők is, mert veszélyben van a bolygónk, amit meg kell mentenünk, sietnünk kell, mert már a huszonnegyedik órában vagyunk. A magam részéről szkeptikus vagyok, hogy ezeket az adományokat vajon valóban az adott szervezet kapja-e meg, és valóban arra fordítják-e, mint ami az eredeti cél lett volna.</p>
<p>És hogy mi a közös a leégett Notre Dame kapcsán emlegetett éhező afrikaiak és a tömérdek nejlonzacskót lenyelt állatokról készült fotókban? Az, hogy mindkét probléma korábban is létezett, de nem foglalkoztatta az embereket egészen addig, amíg nem lett trendi a kérdés. A Notre Dame újjáépítését kritizálók számára a katasztrófa előtt is adott volt a lehetőség arra, hogy afrikai missziókat támogassanak anyagilag, és ha nem következik be a tűzeset, valószínűleg eszükbe sem jutottak volna a nélkülözésben élő éhezők ill. az sem, hogy erre felhívják mások figyelmét is. A bolygónkért aggódók számára szintén már korábban is adott volt a lehetőség a kevesebb műanyag használatára és a tudatosabb vásárlásra, nagy részüket azonban nem foglalkoztatta a téma egy-két évvel ezelőttig, amikor felkapott és trendi lett zölden gondolkodni.</p>
<p>És ha valami divatba jön, akkor bizony sokan képmutatóan beállnak a sorba...</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F04%2F10%2F_hogy_mi_a_kozos_a_delfinekben_es_a_leegett_notre_dame-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F04%2F10%2F_hogy_mi_a_kozos_a_delfinekben_es_a_leegett_notre_dame-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F04%2F10%2F_hogy_mi_a_kozos_a_delfinekben_es_a_leegett_notre_dame-ban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=… hogy mi a közös a delfinekben és a leégett Notre Dame-ban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2021/04/10/_hogy_mi_a_kozos_a_delfinekben_es_a_leegett_notre_dame-ban#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16496312" border="0" /></a><br /></p>
vallás
tűz
környezetvédelem
műemlék
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2021/01/30/_hogy_milyen_jo_ha_lehetoseget_latunk_egy_nehezsegben_es_nem_adjuk_fel
... hogy milyen jó, ha lehetőséget látunk egy nehézségben és nem adjuk fel
2021-01-30T08:58:33+01:00
2021-01-30T08:58:33+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ha a szívemre teszem a kezemet, akkor be kell ismernem, hogy a karácsonyi időszak kevésbé szólt a sportolásról, mint inkább a pihenésről, kiadós alvásról, olvasásról, társasjátékozásról és persze a finom falatokról, tartalmas étkezésekről. Január első hete azonban nem csak a munkakezdést, hanem a rendszeres testmozgáshoz való visszatérést is jelentette számomra, ugyanis belefogtam az egyik online otthoni tornaoldal év eleji kihívásába, melynek lényege, hogy két héten keresztül különböző óratípusokat lehet kipróbálni. Az esemény Facebook oldalán pedig egy elgondolkodtató posztra bukkantam, amin azóta is sokat filóztam. </strong></p>
<p>A hölgy bejegyzésében lényegében az állt, hogy ő az adott napi torna helyett valami mást csinál, mert az túl erős szintű, és úgysem fog menni neki, és már jó előre eldöntötte, ha olyan óra lesz, amit nehéznek ítél meg, akkor – az ő szavaival élve- inkább menekülő utat választ majd, meg sem próbálja, sőt, némiképp igyekezett lebeszélni másokat is az aznapi tornáról. Hiába próbálták az órát teljesítő kommentelők és az oktató is biztatni, hogy tegyen egy próbát, legalább próbálja meg, nem sikerült meggyőzniük: a könnyebbik utat választva inkább elmenekült az egyébként teljesíthető feladat elől.</p>
<p>A mindennapokban is gyakran előfordul, hogy valamilyen kisebb-nagyobb feladat elől inkább kitérünk azzal az indokkal, hogy „nekem ez nem menne, úgysem tudnám megcsinálni”. Ha viszont meg sem próbáljuk, akkor honnan tudhatjuk, hogy tényleg nem sikerülne? Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy mi lett volna, ha csecsemőként meg sem próbálunk a hasunkról a hátunkra fordulni vagy ha nem tettük volna meg az első bátortalan lépéseinket önállóan? Mihez kezdenénk ma, ha elsősként az első akadálynál feladtuk volna az írás, az olvasás és a számolás elsajátítását? Még tovább menve, hol tartana napjainkban az emberiség, ha a kudarctól való félelmükben olyan kutatók, tudósok és feltalálók rettentek volna meg, akiknek a felfedezései és találmányai mára létszükségletünkké váltak? Miért nem tudunk lehetőségként tekinteni egy nehézségre (még akkor is, ha nem könnyű), hogy az hozhat jót is és általa megtanulhatunk valamit? Mi az oka annak, hogy nem tudunk hinni magunkban és esetleg – rosszabb esetben- a környezetünk sem bátorít bennünket?</p>
<p>Nyilván nem jó érzés, ha esetleg valami nem sikerül (elsőre), de tudunk belőle tanulni és építkezni, az új tapasztalatok pedig segíthetnek a cél elérésében. Azt is fontos kiemelni, hogy lehet, hogy első látásra nehéznek, megoldhatatlannak vagy túl nagy falatnak tűnik valami, esetleg több vagy kevesebb könnycseppel is jár a küzdelem, de annál szuperebb érzés, amikor visszatekintve büszkén azt mondhatjuk: kemény volt és nehéz volt, de odatettem magam, és igen, én ezt (is) megcsináltam. Mert nem adtam fel.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F01%2F30%2F_hogy_milyen_jo_ha_lehetoseget_latunk_egy_nehezsegben_es_nem_adjuk_fel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F01%2F30%2F_hogy_milyen_jo_ha_lehetoseget_latunk_egy_nehezsegben_es_nem_adjuk_fel%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2021%2F01%2F30%2F_hogy_milyen_jo_ha_lehetoseget_latunk_egy_nehezsegben_es_nem_adjuk_fel%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy milyen jó, ha lehetőséget látunk egy nehézségben és nem adjuk fel"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2021/01/30/_hogy_milyen_jo_ha_lehetoseget_latunk_egy_nehezsegben_es_nem_adjuk_fel#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16408948" border="0" /></a><br /></p>
kitartás
nehézség
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/12/30/_hogy_mi_az_ami_tenyleg_jo_a_szilveszterben_es_hogy_vajon_2021_mit_fog_tartogatni_szamunkra
… hogy mi az, ami tényleg jó a Szilveszterben és hogy vajon 2021 mit fog tartogatni számunkra
2020-12-30T21:52:37+01:00
2020-12-30T21:52:37+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Általában borzalmas tévéműsor. Kötelező és erőltetett jókedv (legtöbbször). Pezsgő. Malac. Virsli. Lencse. Bólé. Himnusz. Petárdázás. Tűzijáték. Megint pezsgő. Fogadalmak (talán). Buli. Fáradtság. Éjszaka. Hajnal. Nincstaxi. Séta. Tömegközlekedés. Séta. Végreitthon. Végreágyban. Ébredés. Újévi koncert. Bizakodás: az idei egy jobb év lesz, mint az előző. </strong></p>
<p>Sosem lelkesedtem a Szilveszterezésért. Számomra ez is csak egy olyan nap, mint a többi, sosem értettem, hogy miért kerítenek az emberek nagy felhajtást köré, hiszen más hónapok végén sem tartunk nagy bulit azért, mert véget értek, és másnap is ugyanúgy felkel majd a nap. Mégis számomra a legérthetetlenebb a bevezetőben is megemlített kötelező, és éppen emiatt időnként meglehetősen erőltetett jókedv – pont ez az, ami már az elején elveszi az ember kedvét az egésztől: záporoznak a kicsit sem humoros viccek, mert kimondatlanul mindenki úgy érzi, hogy a hangulatot valamivel fel kell dobni, ettől pedig feszültté és kényszeredetté válik az összejövetel. Életmód-szakértők és pszichológusok is egybehangzóan kiemelik minden év kezdetekor, hogy az emberek nagy része nem tudja megtartani az újévi fogadalmakat, mert a kezdeti nagy lelkesedés után alábbhagy a változtatási kedv és könnyedén visszatérünk azokhoz a régi szokásainkhoz, amiket szerettünk volna elhagyni. Ezért sem szoktam újévi fogadalmat tenni, mert osztom azt a nézetet, hogy változtatni valamin bármikor lehet: gyökeres életmódváltásom sem egy újévi elhatározáshoz kötődött. Inkább azon szoktam filózni az év utolsó óráiban, hogy vajon az élet/sors mit tartogat majd számomra, és vajon 365 (vagy négy évente 366) nap múlva mi lesz majd máshogyan az életemben?</p>
<p>Ha volt év, aminek alig vártam, hogy végre vége legyen, az a csalódásokkal és kudarcokkal meglehetősen telített 2018-as év volt. Szilveszterkor abban reménykedtem, hogy bárcsak ugyanannyi jó dolog történik majd a következő évben, mint amennyi rossz az óévben történt velem. 2019 Szilveszterén megállapítottam magamban, hogy egy nagyon klassz évet hagyok magam mögött, mert megleltem a legfontosabb dolgot az életemben. Miközben Szerelmem átölelt és éjfélkor hallgattuk a Himnuszt egy házibuliban, azon is merengtem, hogy vajon mit tartogathat számunkra a 2020-as év, milyen élményekkel és milyen tapasztalatokkal leszünk majd gazdagabbak? Mi lesz más egy évvel később? Vajon akkorra már jegyben járunk vagy talán már házasok leszünk? Esetleg máshol fogok majd dolgozni? Netán mással fogok foglalkozni, mint most? Vajon a koronavírus járvány, ami Ázsiában felütötte a fejét, tényleg eljut majd hozzánk is? Ha igen, akkor ez mivel fog együtt járni? Aztán szépen-lassan az összes kérdés megválaszolódott az év során.</p>
<p>Idén a korlátozások miatt szűkebb körben leszünk, de én ezt valahogy nem is bánom, jó lesz egy kicsit csendesebb keretek között búcsút venni az óévtől és köszönteni az újat. <a href="https://evbucsuzo.hu/banoczyperenyizsofia/">Az ezévi számvetést már megtettem</a>, sokakkal elletétben számomra ez egy valóban klassz és örömteli év volt, de ettől függetlenül nagyon várom a 2021-es évet is. Most is lesz majd min merengeni éjfélkor, egy pohár pezsgővel a kezemben: meg tudjuk-e tartani majd a nyár elejére tervezett templomi esküvőnket és a lagzit pontosan úgy, ahogyan mi szeretnénk? Vajon mindenki, akivel szeretnénk megosztani az örömünket, velünk ünnepelhet? Vagy esetleg át kell majd szerveznünk későbbre, mert újabb korlátozások lesznek? Sikerül majd jövőre néhány olyan tervet megvalósítani, amelyek egyenlőre csak dédelgetett álmok? Miben hoz majd változást az új év? Mi mindenre fog megtanítani minket? És ami a legfontosabb: sikerül-e nekünk és családtagjainknak továbbra is megúsznunk a megfertőződést?</p>
<p>Szóval 2021, várlak, hogy megválaszold nekem ezeket a kérdéseket. És remélem, hogy legalább olyan jó leszel, mint az elődöd. BÚÉK!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F30%2F_hogy_mi_az_ami_tenyleg_jo_a_szilveszterben_es_hogy_vajon_2021_mit_fog_tartogatni_szamunkra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F30%2F_hogy_mi_az_ami_tenyleg_jo_a_szilveszterben_es_hogy_vajon_2021_mit_fog_tartogatni_szamunkra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F30%2F_hogy_mi_az_ami_tenyleg_jo_a_szilveszterben_es_hogy_vajon_2021_mit_fog_tartogatni_szamunkra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=… hogy mi az, ami tényleg jó a Szilveszterben és hogy vajon 2021 mit fog tartogatni számunkra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/12/30/_hogy_mi_az_ami_tenyleg_jo_a_szilveszterben_es_hogy_vajon_2021_mit_fog_tartogatni_szamunkra#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16364824" border="0" /></a><br /></p>
buli
szilveszter
újév
2020
ünneplés
2021
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/12/08/_hogy_most_sok_mindenbol_vizsgazunk
... hogy most sok mindenből vizsgázunk
2020-12-08T23:07:00+01:00
2020-12-08T23:07:00+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ez az év más, mint a többi. Mindamellett, hogy leginkább a négy fal között töltöttük az év nagy részét, soha vissza nem térő lehetőséget kaptunk arra, hogy sok mindent átgondoljunk az életünkben, megtanuljunk vagy másképp csináljunk mostantól – és mindemellett tulajdonképpen folyamatosan vizsgázunk a „tananyagból”. Valószínűleg az idei Karácsony is más lesz, mint az eddigiek, valószínűleg sok családban Nagykarácsony helyett idén szűkebb körű Kiskarácsony lesz, de ahogy anyukám a múltkor nagyon bölcsen megfogalmazta: inkább csak idén Karácsonykor ne legyen közös ünneplés, semmint esetleg soha többet.</strong></p>
<p>Az egyik dolog, amit tanulhatunk a jelenlegi helyzetből a fegyelmezettség. A többség betartja ugyan a szabályokat, de még mindig sokan vannak, akik a kiskapulat keresik, és pl. csak azért sem húzzák fel az orrukra a maszkot vagy egyszerűen nem veszik fel az utcán, mert szerintük felesleges. Gyakran elhangzik, hogy „á, én nem félek a vírustól”, amihez természetesen mindenkinek joga van, ahhoz azonban már kevésbé, hogy mások egészségét vagy életét tegye kockára felelőtlen viselkedése miatt. A kijárási tilalom bejelentésekor tömegek hördültek fel, hogy este 8 után csak indokolt esetben lehet az utcákon tartózkodni - jellemzően olyanok is hangosan véleményt adtak nemtetszésüknek, akiknél a késő esti séta nem a napi rutin része, és kutyájuk sincs, akit rendszeresen este 8 után sétáltatnak. Egy dolgot kellene megérteni: ez most az a helyzet, amikor végre egyszer félre kellene tenni „a tízmillió virológus van ebben az országban” és/vagy „a kormánynak csakazért sem adunk igazat semmiért, még ha jól cselekednek sem és csakazértis ellenállunk” mentalitást, tudomásul kellene venni, hogy most az az egyetlen megoldás, ha mindenki fegyelmezetten betartja a szabályokat amelyeket a valódi szakértők hoztak, akkor is, ha nem könnyű vagy nem mindig érthető a mögöttes ok. Lehet, hogy nehéznek tűnik megoldani, hogy munka után mindent el tudjon intézni az ember úgy, hogy este 8-ra hazaérjen, de szervezéssel minden megoldható – és azt se felejtsük el, hogy nem örök életre szólnak a korlátozások. Attól pedig, hogy puffogunk, mérgelődünk és <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/07/30/_hogy_miert_kell_digialisan_is_szemetelnunk">digitálisan szemetelve</a> a Facebookra kiposztoljuk, hogy egy adott intézkedés mekkora baromságnak tartunk, még nem lesz jobb – és nem csak azért, mert a döntéshozók nem követik a posztolót Facebookon vagy Instagramon, bár ha így lenne sem változtatnának a sopánkodása miatt.</p>
<p>Tavasszal az egészségügyi dolgozók megítélésében gyökeres változás állt be, népszerűségük történelmi magasságokban szárnyalt, trendi volt éltetni őket. Ők voltak a hősök, akiknek minden este tapsolással köszönték meg az emberek a hősies helytállást, akiket hálából ingyen fuvaroztak a taxisok, és akiknek ajándék pizzát vittek a kórházakhoz, valamint Facebook posztok sokasága született arról, az emberek mennyire hálásak nekik. Eltelt fél év, és a közösségi oldalakat böngészve azt látjuk, ezen a területen van talán a legtöbb tanulnivalónk: a második hullámban mintha (ismét) elvesztettük volna a bizalmunkat és a türelmünket is az orvosok, nővérek és az ágazat többi dolgozójával szemben. Megint eluralkodtak a velük kapcsolatos negatív gondolatok, és most, hogy sokkal nagyobb a nyomás, folyamatosan emelkedik az esetszám és szükségük lenne ugyanarra a társadalmi támogatásra, mint amit tavasszal megkaptak, ennek épp az ellenkezője történik: a tapsolók eltűntek az ablakból, helyüket pedig átvették ismételten a negatív hangok – és éppen a legrosszabbkor. Nem csak akkor kell elismerni a munkájukat, amikor ez éppen divatban van. <a href="https://www.facebook.com/budakeszi.ek/posts/1485069751693555">Budakeszin szeptember óta pánikgomb van az Egészségügyi Központban</a>, az alábbi fotó, amely Veszprémben az SZTK-ban készült néhány napja pedig sajnos szintén sok mindent elmond az egészségügyben uralkodó helyzetről, ahol meglehetősen sok esetben nem a rendszerrel van a gond, hanem a hőzöngő páciensekkel.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/az/azonfiloztam/image/veszprem_sztk.jpg" alt="veszprem_sztk.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">(kép forrása: saját fotó)</p>
<p>És ha már divat, néhány hete az utcán sétálva egy kirakatban megpillantottam az egyik neves női magazin közelgő shopping napjainak reklámját, az egyik piacvezető női ruha márka pedig az utóbbi időben legalább napi két kihagyhatatlan akcióra igyekezett felhívni a figyelmemet. Az interneten böngészve a villogó bannerek és a tévéreklámok is folyamatosan fogyasztásra buzdítanak, különösen most, hogy hamarosan itt a Karácsony. Főleg ilyenkor érzem, hogy erősnek kellene lennünk, és ellenállni a „kísértésnek”. De miért is? Leginkább azért, mert ha a március előtti időkön elmerengünk, és őszintén a szívünkre tesszük a kezünket, akkor beláthatjuk, hogy „előző életünkben” meglehetősen túlfogyasztottunk és túlköltekeztünk. Számomra ez leginkább a ruhásszekrényem telítettségén mutatkozik meg. Hiába költöztem a tavalyi évben és váltam meg sok mindentől (köztük két nagy szatyornyi ruhától), még így is tele van a szekrény, úgyhogy eldöntöttem, csak akkor veszek magamnak ruhát, ha tényleg szükségem van rá - és ehhez nagyjából tudom is tartani magam, bár néha azért elgyengülök, de határozottan sokat fejlődtem ebben a tekintetben. Egyébként már a költözés is ráébresztett arra, hogy mennyi mindent halmoztam fel tulajdonképpen teljesen feleslegesen, de a bezártságban eltöltött idő és az életem átgondolása még inkább megerősített ebben, egy ideje pedig igyekszem tudatosabb fogyasztó lenni. Az idei Karácsony pedig lehetőséget ad arra, hogy a mértékletességet a gyakorlatban is megvalósíthassuk: ha valamikor, akkor most megtapasztalhatjuk, hogy nem az ajándék ill. annak ára és nagysága az, ami igazán fontos.</p>
<p>Talán éreztük már korábban is, hogy máshogy kellene és/vagy lehetne élnünk, de vagy nem akartunk, vagy nem tudtunk lassítani. Szomorú és fájdalmas ez a vírushelyzet, de általa kaptunk egy nagy lehetőséget, hogy megtapasztaljuk, máshogy is lehet csinálni, az önzőséget pedig félre kellene tenni. Az már csak rajtunk múlik, mit tanulunk belőle és mit viszünk magunkkal tovább.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2F_hogy_most_sok_mindenbol_vizsgazunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2F_hogy_most_sok_mindenbol_vizsgazunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F12%2F08%2F_hogy_most_sok_mindenbol_vizsgazunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy most sok mindenből vizsgázunk"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/12/08/_hogy_most_sok_mindenbol_vizsgazunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16324974" border="0" /></a><br /></p>
vásárlás
életmód
egészségügy
korlátozás
fogyasztói_társadalom
Facebook
Karácsony
posztolás
Instagram
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://m.blog.hu/az/azonfiloztam/image/veszprem_sztk.jpg
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/11/24/_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday
… hogy miért sötét dolog a Black Friday
2020-11-24T21:29:19+01:00
2020-11-24T21:29:19+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Középiskolás voltam, amikor egy késő őszi estén a családi vacsora közben a háttérben szólt a tévé. A híradás arról tudósított, hogy az amerikaiak a hálaadást ünneplik, másnap pedig kezdetét veszi az üzletekben és a bevásárlóközpontokban a nagy leárazás, vagyis a Black Friday, amikor eredeti árának töredékéért vásárolhatóak meg elsősorban műszaki termékek. Elhangzott, hogy valószínűleg a plazma tévé lesz a slágertermék, és hogy vannak, akik a hálaadás estéjét az üzlet előtt sátorozva töltik, valamint az is, hogy minden évben halálos áldozatai is vannak az eseménynek. </strong></p>
<p>Fogalmam sincs róla, hogy miért maradt meg bennem ez a riport. Talán azért, mert számomra teljesen elképzelhetetlen és így egyben sokkoló is volt, hogy egy családi eseményt – legyen az névnap, szülinap, karácsony vagy húsvét – ne otthon, meghittségben, közösen ünnepeljünk, azt pedig főleg nem, hogy egy új pirítós sütőért vagy DVD lejátszóért hogyan tudja ezt valaki feláldozni – az életéről már nem is beszélve.</p>
<p>A Black Friday a Halloweenhez hasonlóan Amerikából származik, eredetileg a hálaadást (november negyedik csütörtökje) követő pénteki nap - paradox módon éppen ezen a napon van a „ne vásárolj semmit” világnap is. Tulajdonképpen a karácsonyi vásárlási láz „hivatalos nyitóünnepségének” is tekinthető, nem hivatalosan viszont nyár végén/ősz elején indul a szezon, amikor az első karácsonyi termékek megjelennek a boltok polcain. Nem hittem volna, hogy egyszer majd hozzánk is begyűrűzik ez az őrület, de sajnos így lett. Felugró bannerek, e-mailes hírlevelek, telefonos applikációk és harsogó tévéreklámok hirdetik, hogy ezen a napon - ill. most már az ezt megelőző vagy követő héten vagy hetekben, esetleg egész novemberben- hatalmas akciókkal, az eredeti ár töredékéért lehet vásárolni. Az emberek megrohamozzák a netes áruházakat, amelyek honlapjai ilyenkor rendszerint összeomlanak,megy a frissítés, az idegeskedés, mert nem működik az a rohadt weboldal, el fog fogyni a termék, ami csak itt és csak most és csak ma olcsóbb – elvileg. Merthogy a fogyasztóvédelem az őrület elcsendesedésével nyilvánosságra hozza, hogy milyen megtévesztő kedvezményekkel verték át a vásárlókat: sok helyen látszatakciók vannak, pl. néhány nappal korábban felárazzák a terméket, majd leárazzák a kampány idejére, a termék pedig így ugyanannyiba kerül, az akciókra kiéhezett vásárló pedig ráharap a csalira.</p>
<p>Az elmúlt néhány évben megsokszorozódott a Távol-Keletről az interneten vásárolt termékek forgalma. A világszerte ismert weboldalakat böngészve az embernek az az érzése, hogy mindig Black Friday van. A rendkívül vonzó árak úgy csábítanak vásárlásra, hogy lehet, hogy alapvetően meg sem vásárolnánk őket, mert nem is lenne rá szükségünk, de megvesszük, mert kihagyhatatlannak tűnik az ajánlat, hiszen olyan olcsó, mert csak egy dollárba kerül... Szükséges lenne azonban mérlegelni és végiggondolni még a termék megrendelése előtt, hogy valóban szükségünk van-e rá? Tényleg létfontosságú, hogy megvegyük, vagy – sok más dologhoz hasonlóan- ez is bekerül a szekrény mélyére, vagy a pincébe, a padlásra, hogy aztán sose vegyük elő, míg egy lomtalanításnál vagy selejtezésnél ki nem dobjuk? Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy-egy ilyen rendeléssel mennyi plusz csomagolóanyagot termelünk, hogy éves szinten hány repülőgépet töltenek meg a feleslegesen rendelt termékek, amelyek a fél világot bejárják, majd a célországban hány autó ingázik feleslegesen és terheli a környezetet... Az sem mellékes, hogy a sok kicsi sokra megy elvén milyen sok pénzt adunk ki olyan dolgokra, amiket lehet, hogy nem is fogunk használni soha az életben, arról nem is beszélve, hogy a fénykép és a valóság között időnként meglehetősen nagy a különbség. Ha pedig visszaküldjük a terméket, az megint ugyanezt az utat járja majd be teljesen feleslegesen, bár az egyenes utat a szeméttelepre úgyszintén meg lehetne spórolni.</p>
<p>A jelenlegi helyzetben mindenki ott és azon takarékoskodik, amin csak tud, de fontos lenne azon is elmerengnünk, hogy egy hatalmas lehetőséget kaptunk az idei évben arra, hogy (egy kicsit) tudatosabb fogyasztók legyünk, és megtanuljunk nemet mondani – nemcsak a pénztárcánk, hanem a bolygónk jövője miatt is. </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F11%2F24%2F_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F11%2F24%2F_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F11%2F24%2F_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=… hogy miért sötét dolog a Black Friday"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/11/24/_hogy_miert_sotet_dolog_a_black_friday#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16300360" border="0" /></a><br /></p>
vásárlás
globalizáció
fogyasztói_társadalom
Black_Friday
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/10/29/_hogy_mit_vesz_el_tolunk_a_halloween
...hogy mit vesz el tőlünk a Halloween
2020-10-29T21:37:14+01:00
2020-10-29T21:37:14+01:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Sosem jártam még Amerikában, de ha van valami, amit nagyon irigyelek a filmek alapján tőlük, az a Hálaadás ünnepe. Épp úgy, ahogy Karácsonykor, nagy sütés-főzésben vannak a háziasszonyok, összegyűlik az egész család, körbeülik az asztalt és ima vagy asztali áldás keretében hálát adnak mindazért a jóért, ami történt velük abban az évben. Szép dolog megállni egy pillanatra, elgondolkodni, hálát adni és megköszönni mindazt, amit a Gondviselés adott. Kár, hogy a világban és így Magyarországon is ehelyett inkább a Halloween honosodott meg, amit éppen Mindenszentek és Halottak napja előestéjén ünneplünk – és ami talán hozzásegített minket ahhoz, hogy (még) távolabb kerüljünk az elmúlástól. </strong></p>
<p>Tökös dísztárgyak, kísértetes álarcok, boszorkánykalapok lepik el általában már szeptember közepén az üzleteket, a turkálók kínálatában farsang után ismét megjelennek a jelmezek, az élelmiszerboltokban pedig október közepétől lámpás faragásához alkalmas sütőtök is beszerezhető. Október 31-én este a jelmezbe bújt kisgyerekek elkezdik csoportokban körbejárni a környéket, becsöngetnek a házakba annak reményében, hogy csokoládét és cukorkát gyűjthetnek, a felnőttek pedig ijesztő (és helyenként gyomorforgató) sminkben és jelmezben házibuliznak. Ez a fajta ünneplés viszont alapvetően idegen a mi kultúránktól, amikor is Halottak napja környékén elcsendesedünk, felkeressük elhunyt hozzátartozóink sírját, ahova virágot vagy koszorút viszünk és gyertyát gyújtunk emlékükre. Visszagondolunk azokra az időkre, amikor még velünk voltak, esetleg összeül a család, előkerülnek a fotóalbumok, családi videók, felelevenítünk közösen az elhunytakkal kapcsolatos szép emlékeket és elgondolkodunk azon, hogy bizony az élet múlandó, és egyszer a mi életünk is véget ér majd.</p>
<p>És ez az, amit a mai világ nem preferál: a reklámok, videoklippek, tévéműsorok, a közösségi oldalak és egyéb médiumok is mind-mind azt sugallják: élj a mának, habzsold az életet, ne foglalkozz a múlttal, ne nézz vissza, csak saját magaddal, csak a jó dolgokkal, a jeleneddel és a jövőddel foglalkozz, mindezt hedonista módon. Állandó pezsgésben és pörgésben élünk (újra), ahol nincs megállás, a minket körülvevő zajos világ egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy egy kicsit elmerengjünk ezeken a dolgokon (is). Ebbe a képbe pedig tökéletesen beleillik az, hogy elcsendesedés helyett egyre többen az önfeledt bulizást választják ezekben a napokban, a kettő pedig valahogy nem igazán összeegyeztethető. Meg kell(ene) élni ezeket a napokat, magát az emlékezést is, kicsit ráhangolódni, ez pedig alkoholgőzös hangulatban nem igazán megy. Nyilván nem arról van szó, hogy folyton az élet múlandóságán kellene elmélkednünk vagy konstans a szeretteink elvesztése miatti szomorúságnak kell uralnia a mindennapjainkat, de legalább ebben a néhány napban jó lenne ezeken elgondolkodni és le lehetne mondani a bulizásról.</p>
<p>Ennek azért is lenne jelentősége, mert a gyászkultúránk is jelentősen átalakult az elmúlt évtizedekben, tabutémává vált az elmúlás és a halál: viszolygunk tőle, nem akarunk szembenézni vele, pedig ez is az életünk része kellene, hogy legyen. Ebben pedig sokat segíthetne az, ha meg tudnánk élni Halloween mentesen a Halottak napját. Úgy, ahogyan az a mi kultúrkörünkben természetes volt évtizedekkel ezelőtt: töklámpás, jelmezek és smink nélkül. Szépen csendben, magunkban, de ugyanakkor családi körben.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F29%2F_hogy_mit_vesz_el_tolunk_a_halloween%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F29%2F_hogy_mit_vesz_el_tolunk_a_halloween%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F29%2F_hogy_mit_vesz_el_tolunk_a_halloween%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=...hogy mit vesz el tőlünk a Halloween"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/10/29/_hogy_mit_vesz_el_tolunk_a_halloween#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16263406" border="0" /></a><br /></p>
tévé
halloween
mindenszentek
halottak_napja
social_media
elcsendesedés
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/10/18/_hogy_milyen_sokat_tud_adni_egy_batorito_tamogato_vagy_elismero_szo
… hogy milyen sokat tud adni egy bátorító, támogató vagy elismerő szó
2020-10-18T20:36:28+02:00
2020-10-18T20:36:28+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Nem kellenek ahhoz brit tudósok, hogy megállapítsuk, a pozitív, elismerő szavaknak bátorító erejük van, erősítik az önbizalmat valamint általuk javul a teljesítmény – ennek ellenére az élet egyes területein mégis fukarkodunk velük, pedig nem kerülnek semmibe, ráadásul a környezetünkben élők önbizalmának is jót tehetnénk.</strong></p>
<p><a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/03/23/_hogy_hogyan_lett_szamomra_ennyire_fontos_a_sport_1_resz">Legelső bejegyzésemben</a> írtam arról, hogy a sportos életmódra váltásban milyen nagy szerepe volt annak, hogy megdicsért a vízitorna oktatóm. Azért volt ennek nagy jelentősége számomra, mert ez volt az első pozitív visszacsatolás, amit sportot oktató személytől kaptam. Jelentőségét az is mutatja, hogy teljesen megváltozott az életem általa, azóta elsőszámú szabadidős tevékenységgé vált számomra a sport, ami által sokat fejlődtem, kitartóbb lettem, nagyon sok jóval és életre szóló élménnyel lettem gazdagabb. Számomra nagyon fontos, hogy ha egy utcai futóversenyen indulok és a táv teljesítése közben egy sétáló sporttársat látok magam előtt, mindig mondjak neki egy-két biztató szót. Ilyenkor rendszerint egy mosoly és egy köszönöm után a futótársak új erőre kapnak, és futólépésben folytatják a táv teljesítését (és esetleg hamarabb is érnek célba, mint én). Jó érzéssel tölt el, ha egy ilyen apró gesztussal bátorítani tudom őket, hogy már nincs messze a cél, meg tudják csinálni (és remélem erre mielőbb megint lesz lehetőségem).</p>
<p>Nagyon finom lett az ebéd, ilyet máskor is csinálhatnál! – hangzott el férjem részéről több alkalommal is a dicséret. Különösen annak tükrében esnek jól a szavai, hogy bár házias vagyok, de a házimunkával kapcsolatos tevékenységek közül a főzést érzem leggyengébb pontomnak, de az elismerésének hála egyre nagyobb lendülettel és kedvvel ragadok fakanalat, hogy valami finomat tálalhassak. </p>
<p>Mindezekből látszik, hogy fontos a jó szó, a pozitív visszajelzés, a megerősítés, mert ezekből építkezünk – sokszor azonban inkább spórolunk ezeken a szavakon.</p>
<p>A leggyakoribb terület, ahol szomjazzuk az elismerést és a pozitív visszajelzést, a munka világa. A munkahelyünkön töltjük el a legtöbb időt és talán ezért is vágyunk a pozitív szavakra – mégis itt fukarkodunk vele leginkább: sok céges kultúrában tévesen azzal egyenlő a dicséret, ha nem kapnak fejmosást a kollégák. HR-esként gyakran (és sajnos egyre gyakrabban) találkozom azzal, hogy azért szeretne valaki munkahelyet váltani, mert hiába nyújt maximumot és tesz meg mindent nem csak a saját személyes sikeréért hanem a vállalati célokért, nem ismerik el a munkáját. Sokan panaszkodnak arra, hogy felettesük kizárólag negatív dolgokra hívja fel a figyelmet, sok esetben nyomdafestéket nem tűrő stílusban és magas decibelen... Minden egyes alkalommal elgondolkodom azon, hogy ez miért jó az illető felettesének – ha esetleg vele is így beszélnek, ő hogyan érezné magát? Esetleg azt gondolja, hogy ettől majd jobban végzi a munkáját a beosztott? Ő nem szeretne más és jobb vezető lenni, mint az, aki esetleg vele is így beszél? Az esetek többségében egy ideig talán tűri a munkavállaló a mindennapos leszúrásokat és az esetleges megalázásokat, de aztán – ha teheti- új lehetőségek után néz, bízva abban, hogy a következő helyen megkapja a vágyott megbecsülést, amire annyira ki van már éhezve és az érzést, hogy végre kikerülhet a negatív spirálból. A munkahely váltás komoly velejárója, hogy a munkavállaló magával viszi a kapcsolati tőkéjet és – ami ennél fájóbb lehet- a tudását is, amit majd máshol hasznosít, ez viszont nagy veszteség a cégnek, főleg ha a távozó munkatárs utódja hasonló okokból távozik – ezen (is) pedig érdemes (lenne) elgondolkodni. Engem egy más motivációból fakadó munkahely váltás ébresztett rá arra, hogy már jó ideje éheztem a pozitív visszajelzésre (de legalább a káromkodás és a hangmagasság megemelése szerencsére elmaradt). Nem sokkal a váltás után, amikor az új felettesem megdicsért gondolkodtam el azon, hogy vajon mikor kaptam utoljára elismerő szavakat, és rá kellett jönnöm, hogy nem emlékszem rá... ami tulajdonképpen ijesztő, mégpedig azért, mert alapvetően a jó dolgokból tud az ember építkezni, és a motiváció fenntartásában is fontos szerepe van a pozitív megerősítésnek. Néhány jó szó és ezáltal az elismerés, valamint a támogató közeg kellett ahhoz, hogy megint szárnyaljak – ezzel nyilván nem vagyok egyedül.</p>
<p>Ideális esetben a közeli hozzátartozók bátorító és elismerő magatartást tanúsítanak szeretteik irányába, de számtalan olyan történetet hallani, hogy például irigységből, féltékenységből, esetleg kényelemből nem hangzanak el pozitív, támogató szavak. Ez különösen azért fájó, mert az egyén pont attól a körtől nem kapja meg ezt, akiktől a leginkább számítana rá, ami pedig feszült hangulatot és konfliktushelyzetet is eredményez, rosszabb esetben megromolhatnak a családi kapcsolatok vagy barátságok bomolhatnak fel, valamint csökkenhet az egyén önbizalma. Miért hagyjuk mégis, hogy így legyen? Miért tölt el minket jó érzéssel, ha szeretteinket megbántjuk? Miért erősebb bennünk a rosszindulat? Miért nem tudunk büszkék lenni, buzdítani, támogatni és együtt örülni olyan emberek sikereinek vagy örömének, akik (elvileg) fontosak számunkra? Miért esik nehezünkre kimondani azt a néhány szót? </p>
<p>Mindennapjainkat sajnos egyre jobban átszövik a cifra káromkodások, ezek sorozata helyett jó lenne, ha mind a munkában, mind pedig a magánéletben bátorító, önbizalomépítő dicséret és elismerés hagyná el inkább a szánkat, mert ezek nagyban hozzájárulnak a környezetünkben élők magabiztosságához, kiegyensúlyozottságához, lelki- és testi egészségéhez. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy mi is jól érezzük magunkat a bőrükben, harmóniában éljünk, elégedettek és boldogok legyünk. És ez a legfontosabb. A boldogság.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2F_hogy_milyen_sokat_tud_adni_egy_batorito_tamogato_vagy_elismero_szo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2F_hogy_milyen_sokat_tud_adni_egy_batorito_tamogato_vagy_elismero_szo%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F10%2F18%2F_hogy_milyen_sokat_tud_adni_egy_batorito_tamogato_vagy_elismero_szo%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=… hogy milyen sokat tud adni egy bátorító, támogató vagy elismerő szó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/10/18/_hogy_milyen_sokat_tud_adni_egy_batorito_tamogato_vagy_elismero_szo#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16245138" border="0" /></a><br /></p>
munka
sport
elismerés
dicséret
HR
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/09/24/_hogy_bezzegnyugatozas_helyett_miert_nem_teszunk_valamit_aktivan_a_sajat_kornyezetunkert
... hogy bezzegnyugatozás helyett miért nem teszünk valamit aktívan a saját környezetünkért
2020-09-24T22:54:16+02:00
2020-09-24T22:54:16+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ha valamiben, akkor sajnos a panaszkodásban és nyugati szomszédaink irigylésében mi magyarok nagyon jók vagyunk – ahogy abban is, hogy mindig más(ok)ra hárítsuk a problémák megoldását. </strong></p>
<p>Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik előszeretettel hozakodnak elő azzal, hogy „mert bezzeg nyugaton milyen rendezettek a települések” vagy „mert ott tiszták az utcák, nem szemetelnek” esetleg „ott nem száguldoznak és betartják a sebességhatárt”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallva bennem mindig felmerül a kérdés: vajon az illető mit tett azért, hogy szebb és jobb hely legyen a mi kis országunk?</p>
<p> Ültetett-e virágot a háza elé vagy az erkélyére, hogy barátságosabb legyen a portája? Lenyírta-e a füvet, hogy rendezettebb legyen a kertje vagy a háza előtti terület? Rendet tart-e a háza körül? Ellapátolta-e télen a havat a járdáról, hogy biztonságosabban közlekedhessenek a gyalogosok – és azért is mert ez minden ingatlantulajdonos kötelessége?</p>
<p>Betartja-e a sebességhatárokat nem csak a saját, de mások biztonsága érdekében – esetleg száguldozó ismerőseinek felhívta-e a figyelmét arra, hogy felelőtlen viselkedésükből egy pillanat alatt tragédia lehet?</p>
<p>Szelektíven gyűjti-e a szemetet és igyekszik-e tudatosan vásárolni, hogy a gyerekeitől és az unokáitól kölcsönkapott bolygót minél inkább óvja? Felmerült-e benne, hogy bár nem ő szemetelt az erdőben, a parkban, egy parkolóban vagy bárhol máshol, de részt vegyen önkéntesként szemétszedési akcióban, hogy megtisztítsa a környezetet? Ha pedig szemetel, akkor miből állna a kukába dobnia a hulladékot ahelyett, hogy csak szimplán kiejtené a kezéből?</p>
<p>Amennyiben dohányzik, a szemetesbe tette-e a cigarettacsikket, vagy esetleg a parkolóban lazán eldobta, nem gondolva arra, hogy az egyébként is környezetszennyező tevékenységének maradványa a földbe kerülve szennyezi a termőföldet és az ivóvizet? Betartja-e azt az előírást, hogy a boltok 5 méteres körzetében ill. a buszmegállókban tilos a dohányzás?</p>
<p>Mindezek apróságnak tűnhetnek, de ezek a kis dolgok azok, amelyeket az irigyeltek megtesznek, mert tudatában vannak annak, hogy mindezeket nem csak magukért, hanem a közösségért is meg kell tenniük. És meg is teszik. Honfitársaink egy jelentős részét viszont mindezek teljesen hidegen hagyják, inkább kárognak, és másoktól várják a megoldást: miért nem intézkedik az önkormányzat vagy az állam ilyen esetekben? Egy másik perspektívából nézve viszont miért nem lehet ilyen egyszerű dolgokat megtenni vagy betartani a szabályokat? Nem lenne egyszerűbb? Nem okozna kevesebb bosszúságot? Nem lehetne a közösségre és a következő generációkra is gondolni?</p>
<p>Májusban az <a href="https://index.hu/video/2020/05/21/almasfuzito_mav_vasutallomas_udvardi_peter/">Indexen</a> megjelent egy cikk egy 14 éves almásfüzítői fiúról, Udvardi Péterről, aki fiatal kora ellenére aktívan tesz és dolgozik azért, hogy lakóhelye minél élhetőbb és szebb település legyen. <a href="https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/dancso-peter-elnezest-kert-a-14-eves-fiutol-akit-videoban-tamadott-be/">Amikor kritika érte határozott fellépése és beszédstílusa miatt</a>, többen nyilvánosan kiálltak mellette, volt, aki példaképnek nevezte. És tulajdonképpen valóban az. Nekünk felnőtteknek pedig különösen. Mert nem kesereg és panaszkodik a közösséget érintő problémákon, hanem aktívan keresi a megoldást és cselekszik. 14 évesen.</p>
<p>Szóval mielőtt egy kiadós panaszáradat után elkezdünk bezzegnyugatozni, vegyünk példát róla és gondolkozzunk el azon, hogy mi személy szerint mit tudunk tenni azért, hogy szebb legyen a szűken vett lakókörnyezetünk, végső soron pedig ezáltal a mi kis országunk is, hogy családunk, szomszédaink, környékbeliek és a hozzánk látogatók jól érezzék magukat. Mert minden egy kis lépéssel kezdődik. És minden kis lépés számít. Minden nagy változás apróságokkal indul. De leginkább azért, mert „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar...”.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F09%2F24%2F_hogy_bezzegnyugatozas_helyett_miert_nem_teszunk_valamit_aktivan_a_sajat_kornyezetunkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F09%2F24%2F_hogy_bezzegnyugatozas_helyett_miert_nem_teszunk_valamit_aktivan_a_sajat_kornyezetunkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F09%2F24%2F_hogy_bezzegnyugatozas_helyett_miert_nem_teszunk_valamit_aktivan_a_sajat_kornyezetunkert%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=... hogy bezzegnyugatozás helyett miért nem teszünk valamit aktívan a saját környezetünkért"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/09/24/_hogy_bezzegnyugatozas_helyett_miert_nem_teszunk_valamit_aktivan_a_sajat_kornyezetunkert#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16214312" border="0" /></a><br /></p>
társadalom
életmód
panaszkodás
Nyugat-Európa
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu
https://azonfiloztam.blog.hu/2020/08/17/_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben
…hogy miért alkalmazunk kettős mércét bizonyos esetekben
2020-08-17T22:24:32+02:00
2020-08-17T22:24:32+02:00
Azon Filóztam Blog
https://blog.hu/user/1520978
<p><strong>Ha valami a képzelet szüleménye esetleg némi realitással fűszerezve vagy netán valóságos, de nem velünk vagy a közvetlen környezetünkkel történik meg, hajlamosak vagyunk elnézőbben vélekedni róla. Abban az esetben viszont, ha fordul a kocka, már nem vagyunk ennyire nagyvonalúak. </strong></p>
<p>Főiskolás koromban Dr. House bunkó stílusán szinte az egész ország jókat szórakozott. Én a kisebbséghez tartoztam, amikor a sorozatért rajongó ismerőseimet megkérdeztem, hogy mégis mit szeretnek egy orvoson aki bunkón és megalázóan viselkedik a betegével, egyöntetűen azt a választ adták: „hát, mert tök menő, ahogy leoltja a betegeket, annyira vicces”. De nézzük meg a dolgot egy másik szemszögből, hogy milyen ez a valóságban. Ülünk az orvosi rendelőben, és hiába van időpontunk (amit esetleg már hetekkel vagy hónapokkal korábban kértünk), várni kell a vizsgálatra. Jó sokat. Az emberek többsége ilyenkor meglehetősen ideges nemcsak azért, mert várni kell, hanem mert az egészségünkről, az életünkről van szó. Végre sorra kerülünk, és pechünkre a vizsgálatot végző orvosnak aznap rossz napja van (vagy esetleg a saját frusztrációnk miatt látjuk így), emiatt flegmán, lekezelően viselkedik, esetleg sértő megjegyzést tesz ránk, vagy szimplán nem közérthető módon magyarázza el, hogy mi a bajunk. A rendelőből távozva (még) idegesebbek és kétségbeesettebbek leszünk, mert az egyik legérzékenyebb pontunkról, az egészségünkről van szó, <a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/07/30/_hogy_miert_kell_digialisan_is_szemetelnunk">sérelmeinknek pedig adott esetben értelmetlen, nyilvános posztban hangot is adunk</a>. Innen nézve azt mondhatjuk, Dr. House alakítja a filmsorozatban azt az orvost, aki esetleg velünk a valóságban, kiszolgáltatott helyzetben gorombán beszélt és viselkedett. Valószínűleg a többség erre is azt mondja, hogy „de hát ez csak egy film, nem a realitás” - de ha mindez velünk történik meg, akkor elvész a humorérzékünk, garantáltan nem nevetünk olyan jól, mint az aktuális epizódon a tévében.</p>
<p>Az 1990-es évek óta a filmes alkotások markáns részét a katasztrófafilmek képezik: a mozivásznon városokat önt el a cunami vagy egy sohasem látott mértékű árvíz, gyilkos méhrajok lepik el a metropoliszokat, gigantikus földrengés dönti romba a New York és Amerika jelképének számító Szabadság-szobrot, vagy egy gyilkos vírus vagy rejtélyes fertőzés szedi rohamos gyorsasággal áldozatait. A műfaj iránt érdeklődők tátott szájjal nézik, ahogy lecsap a vész, majd pedig a főhősök megmentik a világot. A film végén a nézők gyakran pozitív érzésekkel elkönyvelik magukban, hogy fú, ez mekora király sztori volt. Az élet viszont többször bebizonyította már, hogy a filmben látott akár legmerészebbnek tűnő dolgok valóságosak is lehetnek: gondoljunk csak a 2004 karácsonyán pusztító thaiföldi cunamira, a 2011-es fukusimai atomerőmű balesetre, vagy a már-már mindennapossá váló földcsuszamlásokra Ázsia és Dél-Amerika országaiban. Bár az iménti példák távolinak tűnnek, az viszont már kevésbé, hogy idén tavasszal mi megtapasztalhattuk a saját bőrünkön, hogy egy világjárvány messze nem olyan izgalmas a való életben, mint egy hollywoodi sikerfilmben, a ’90-es évek végén és a 2000-es évek elején pusztító tiszai árvizek pedig sokak házát és életük munkáját rombolták le, nem is beszélve a 2010-es ajkai iszapkatasztrófáról, amely tíz halálos áldozatot is követelt.</p>
<p>Hajlamosak vagyunk más perspektívából nézve felmentést adni olyan esetekben, ha például egy ismert vagy híres ember vét a törvény ellen, legyen az adó- vagy áfacsalás, ittas vezetés, lopás, garázdaság, megbundázott sportmeccs vagy bármilyen más bűncselekmény. A bulvárlapok előszeretettel szellőztetik meg az ilyen ügyeket, a közvélemény egy jelentős részének pedig az a reakciója, hogy „jaj hát szegény, most miért vegzálják, nem is olyan nagy dolog ez, mással is megeshet” – viszont ha esetleg az így vélekedő vagy valamely hozzátartozója lenne közvetlenül elszenvedője egy ilyen eseménynek, egészen biztosan fordulna a kocka, abból a perspektívából a történtek már nem tűnnének semmiségnek. Az is döbbenetes, hogy vajon miért kell egy éveken át súlyos bűncselekmények sorozatát elkövető, jogosan elítélt embert tévés műsorokba meghívni és népszerűsíteni? Miért kellett sztárolni és miért szurkoltak neki sokan, hogy megússza a felelősségrevonást? Vajon ha ezek az emberek néztek volna farkasszemet a rájuk szegezett fegyverrel, akkor is azért drukkoltak volna, hogy sikeresen meneküljön az igazságszolgáltatás elől? Az is érdekes kérdés, ahogy egy legyintéssel és azzal a komenttel, hogy „az államot károsította meg, nem engem” miként képesek egyesek erkölcsileg felmenteni azokat az átlag- vagy adott esetben ismert embereket, akik milliós-milliárdos adócsalásokat követnek el. Tévedés azt hinni, hogy ha az államot érte kár, az bennünket nem érint, hiszen az elcsalt adóforintokból megvalósulhattak volna olyan, a populisták által előszeretettel hangoztatott beruházások, mint pl. iskola-, óvoda- vagy kórházfejlesztések, útfelújítások vagy egyéb fejlesztések, amelyek mind-mind minket szolgálnának. Innen nézve nem lehet semmiségnek tekinteni a közösség megkárosítását.</p>
<p>Szóval érdekes dolog ez a kettős mérce. Időnként nem ártana megvizsgálnunk egy kérdést minden olalról, esetleg beleélni magunkat más helyzetébe és utána véleményt alkotni.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F08%2F17%2F_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F08%2F17%2F_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fazonfiloztam.blog.hu%2F2020%2F08%2F17%2F_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=…hogy miért alkalmazunk kettős mércét bizonyos esetekben"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://azonfiloztam.blog.hu/2020/08/17/_hogy_miert_alkalmazunk_kettos_mercet_bizonyos_esetekben#comments"><img class="item_ctp" src="https://azonfiloztam.blog.hu/rss/image/post/id/16167346" border="0" /></a><br /></p>
tévé
bűnözés
egészségügy
katasztrófafilm
koro
0
Azon filóztam...
https://azonfiloztam.blog.hu