A világnapoknak az a célja, hogy felhívják valamire a figyelmet.  Az ezeket összefoglaló listát végignézve megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen már mindennek van világnapja: az origaminak, a planetáris tudatnak, a tejfogyasztásnak, a magyar operettnek, a távközlésnek, az internetnek, a helyi önkormányzatoknak, a meztelen kertészkedésnek… április 26-án pedig a smink nélküliségnek.

Régóta folyik arról társadalmi diskurzus, hogy egyfajta értékválságban élünk, melynek egyik fő pontja az, hogy a média, a kozmetikai cégek és a divatipar azt sugallja reklámüzeneteivel: légy mindig tökéletes, a ráncoknak nincs helyük az életedben, ahol egy minimális súlyfeleslegnek sem (minimális alatt nyilván nem azt értem, ami már veszélyes az egészségre). Érdekes azon is elmerengeni, hogy például 30 évvel ezelőtt senkit sem foglalkoztatott a narancsbőr problémája, mára viszont ez lett a nők egyik rettegett ellensége – legalábbis a reklámüzenetek szerint. Egyre több dekorkozmetikai terméket használunk, és egyre korábban kezdik el magukat sminkelni a lányok. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, elég elmenni valamely nagyobb drogériába, ahol két-három barátnő egészen biztosan az olcsóbb kategóriájú sminkek között válogat. Évekkel ezelőtt Galambos Dorina  énekesnő Instant nő című dala is erről szól: "... Műhaj, pótmell, rúzs kell és a körömre lakk, Egy új top, és 2 perc, légy ma merész, és az instant nő már kész...". Ma pedig már Insta-lányok számára nyújt megélhetést többek között a smink termékek infuenszerként használata. 

A közösségi oldalakat böngészve szembetűnő, hogy mennyire törekszünk a tökéletességre: agyonfilterezett képek sokasága jön velünk szembe, míg smink nélküli fotót szinte már senki nem oszt meg. A valóságban sem igazán merjük magunkat smink nélkül felvállalni, erről akkor győződtem meg, amikor egy munkahelyi kihívás részeként megbeszéltük, hogy egy pénteken smink nélkül megyünk be dolgozni, a teljes smink nélküliséget azonban alig néhányan vállaltuk be (25 és 40 év közöttiek voltunk). Akik „csaltak”, kicsit zavarba jöttek a kérdéstől, hogy miért nem vállalták be a teljes sminkmentességet. Én a magam részéről örültem neki, hogy 10 perccel tovább alhattam reggel, és senkitől sem kaptam megjegyzést arra vonatkozóan, hogy esetleg gyűrötten néznék ki, vagy hogy valami olyan fura lenne rajtam. Itt jegyezném meg, hogy Szerelmemmel az első randinkra teljesen természetesen mentem: egész egyszerűen elfelejtettem magam kisminkelni, teljesen kiment a fejemből még azt a minimál sminket is feltenni, amit a hétköznapokon szoktam :-) később, amikor már együtt voltunk és arról az esténkről nosztalgiáztunk, megemlítettem neki ezt a kis „malőrt”, ami mint kiderült, fel sem tűnt neki, ahogy az sem, hogy egy picit lefagyizott felsőben érkeztem, ugyanis az egyik barátnőmmel még a találkozónk előtt összefutottam egy fagyira, és mikor ha nem akkor kívánkozott pár csepp a ruhámra :-).

És éppen ezért jó kezdeményezés a smink nélküli nap. Mert felhívja a figyelmet és rávilágít arra, hogy időnként nem ártana felvállalni magunkat úgy, ahogy vagyunk, az esetleges „hibáinkkal” együtt (amik lehet csak a mi számunkra hibák). Nem kell mindig agyonsminkelni magunkat. Nem kell minden fotónkat retusálni és agyonfilterezni. Nem kell mindig tökéletesség álcája mögé bújni.