Középiskolás voltam, amikor egy késő őszi estén a családi vacsora közben a háttérben szólt a tévé. A híradás arról tudósított, hogy az amerikaiak a hálaadást ünneplik, másnap pedig kezdetét veszi az üzletekben és a bevásárlóközpontokban a nagy leárazás, vagyis a Black Friday, amikor eredeti árának töredékéért vásárolhatóak meg elsősorban műszaki termékek. Elhangzott, hogy valószínűleg a plazma tévé lesz a slágertermék, és hogy vannak, akik a hálaadás estéjét az üzlet előtt sátorozva töltik, valamint az is, hogy minden évben halálos áldozatai is vannak az eseménynek.

Fogalmam sincs róla, hogy miért maradt meg bennem ez a riport. Talán azért, mert számomra teljesen elképzelhetetlen és így egyben sokkoló is volt, hogy egy családi eseményt – legyen az névnap, szülinap, karácsony vagy húsvét – ne otthon, meghittségben, közösen ünnepeljünk, azt pedig főleg nem, hogy egy új pirítós sütőért vagy DVD lejátszóért hogyan tudja ezt valaki feláldozni – az életéről már nem is beszélve.

A Black Friday a Halloweenhez hasonlóan Amerikából származik, eredetileg a hálaadást (november negyedik csütörtökje) követő pénteki nap - paradox módon éppen ezen a napon van a „ne vásárolj semmit” világnap is. Tulajdonképpen a karácsonyi vásárlási láz „hivatalos nyitóünnepségének” is tekinthető, nem hivatalosan viszont nyár végén/ősz elején indul a szezon, amikor az első karácsonyi termékek megjelennek a boltok polcain. Nem hittem volna, hogy egyszer majd hozzánk is begyűrűzik ez az őrület, de sajnos így lett. Felugró bannerek, e-mailes hírlevelek, telefonos applikációk és harsogó tévéreklámok hirdetik, hogy ezen a napon - ill. most már az ezt megelőző vagy követő héten vagy hetekben, esetleg egész novemberben- hatalmas akciókkal, az eredeti ár töredékéért lehet vásárolni. Az emberek megrohamozzák a netes áruházakat, amelyek honlapjai ilyenkor rendszerint összeomlanak,megy a frissítés, az idegeskedés, mert nem működik az a rohadt weboldal, el fog fogyni a termék, ami csak itt és csak most és csak ma olcsóbb – elvileg. Merthogy a fogyasztóvédelem az őrület elcsendesedésével nyilvánosságra hozza, hogy milyen megtévesztő kedvezményekkel verték át a vásárlókat: sok helyen látszatakciók vannak, pl. néhány nappal korábban felárazzák a terméket, majd leárazzák a kampány idejére, a termék pedig így ugyanannyiba kerül, az akciókra kiéhezett vásárló pedig ráharap a csalira.

Az elmúlt néhány évben megsokszorozódott a Távol-Keletről az interneten vásárolt termékek forgalma. A világszerte ismert weboldalakat böngészve az embernek az az érzése, hogy mindig Black Friday van. A rendkívül vonzó árak úgy csábítanak vásárlásra, hogy lehet, hogy alapvetően meg sem vásárolnánk őket, mert nem is lenne rá szükségünk, de megvesszük, mert kihagyhatatlannak tűnik az ajánlat, hiszen olyan olcsó, mert csak egy dollárba kerül... Szükséges lenne azonban mérlegelni és végiggondolni még a termék megrendelése előtt, hogy valóban szükségünk van-e rá? Tényleg létfontosságú, hogy megvegyük, vagy – sok más dologhoz hasonlóan- ez is bekerül a szekrény mélyére, vagy a pincébe, a padlásra, hogy aztán sose vegyük elő, míg egy lomtalanításnál vagy selejtezésnél ki nem dobjuk? Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy-egy ilyen rendeléssel mennyi plusz csomagolóanyagot termelünk, hogy éves szinten hány repülőgépet töltenek meg a feleslegesen rendelt termékek, amelyek a fél világot bejárják, majd a célországban hány autó ingázik feleslegesen és terheli a környezetet... Az sem mellékes, hogy a sok kicsi sokra megy elvén milyen sok pénzt adunk ki olyan dolgokra, amiket lehet, hogy nem is fogunk használni soha az életben, arról nem is beszélve, hogy a fénykép és a valóság között időnként meglehetősen nagy a különbség. Ha pedig visszaküldjük a terméket, az megint ugyanezt az utat járja majd be teljesen feleslegesen, bár az egyenes utat a szeméttelepre úgyszintén meg lehetne spórolni.

A jelenlegi helyzetben mindenki ott és azon takarékoskodik, amin csak tud, de fontos lenne azon is elmerengnünk, hogy egy hatalmas lehetőséget kaptunk az idei évben arra, hogy (egy kicsit) tudatosabb fogyasztók legyünk, és megtanuljunk nemet mondani – nemcsak a pénztárcánk, hanem a bolygónk jövője miatt is.