Szabálykövető ember lévén rendkívül felbosszant, amikor valaki nem ilyen módon viselkedik, és mondjuk záróvonalon előz és/vagy a megengedett sebességhatárnál gyorsabban megy, mondván ő mindenek felett áll. Vagy ha nem vesz és így nem is lyukaszt jegyet a tömegközlekedési eszközökön, mert csak azért sem fog fizetni a szolgáltatásért, és ha bliccelésen kapják, akkor jogai csak neki lehetnek, az ellenőröknek nem. Nehezen tolerálom azt is, amikor valaki jobban ért valamihez a szakértőknél, legyen szó akár munkahelyi szituációkról, vagy önjelölt virológusokról, esetleg magukat szakorvosnak képzelő laikusokról, akik a gyakorikerdesek.hu-t olvasgatva képezték magukat az adott betegséggel kapcsolatban. Az pedig, aminek a pénteki napon a balatonalmádi strandon szemtanúja voltam, még a szokásosnál is jobban kihozott a sodromból.

Történt ugyanis, hogy plusz egy nappal megtoldottam a hétvégét és úgy döntöttem, kihasználom az utolsó nyári napsugarakat, strandolok egyet, mert ki tudja lesz-e még idén erre alkalmam. A meteorológusok esőt jósoltak délutánra, de pár napsütéses órát még így is tartalmasan el lehetett tölteni a Balaton partján. Úgy fél 2 magasságában kezdett feltámadni a szél, nem sokkal később pedig hangosbemondón keresztül megkérték a vízben tartózkodókat, hogy  a parttól 100 méternél messzebb ne tartózkodjanak a vízben, mert elsőfokú viharjelzés lépett érvénybe. Nagyjából 10 perccel később már arra kérték a tóban hűsölőket, hogy legyenek szívesek kijönni a vízből a közelgő vihar és a másodfokú viharjelzés miatt. A parton ücsörögve alkalmam nyílt megfigyelni a fürdőzők reakcióit: az emberek jelentősebb része elindult a part felé, sokan azonban a felszólítás ellenére maradtak az egyre jobban hullámzó vízben. Egy fiatalember a partról jelezte kedvesének és a velük tartózkodó középkorú úrnak, hogy most mondták be, hogy ki kell jönni a vízből, mire a hölgy eleinte tétovázott de azért bent maradt, az úr pedig azt válaszolta, hogy ő úszik még egyet, és felvette az úszószemüvegét... Tőlük nem messze egy fiatal anyuka karján a gyermekével állt a vízben, és bár az aszály miatt alacsonyabb a vízállás a szokásosnál, de akár egy nagyobb hullámlökéstől megbillenhetett volna és leejthette volna a kicsit... Nagyon sok család fürdött továbbra is gondtalanul,  figyelmen kívül hagyva az elhangzottakat. Ez különösen azért döbbenetes, mert két hete szintén másodfokú viharjelzés idején fulladt a Balatonba egy két és fél éves cseh kislány, amikor lecsúszott a gumimatracról és elmerült a vízben. Az is elgondolkodtató, hogy ezzel a viselkedéssel és mentalitással a szülők pont arra nevelik a gyerekeket, hogy nem kell betartani a szabályokat, azokat nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni...

A vízirendőrök tegnapi közleménye szerint pénteken 16 főt kellett kimenteni a tóból, köztük több kimerült úszót is. Felfoghatatlan számomra, hogy egy egyszerű és világos kérésnek, amely a fürdőzők biztonságát szolgálja, miért nem lehet eleget tenni? Miért kell kockára tenni az életet egy ilyen meggondolatlanság miatt? Szülőként hogyan teheti ki valaki a saját gyerekét veszélynek főleg az említett cseh kislány tragédiája után? Miért gondolják sokan érinthetetlennek magukat és vallják azt, hogy „ugyan már, az ilyesmi csak másokkal történhet meg”? De legfőképpen önzőségből és „jogom van strandolni, nekem ez jár” mentalitásból kifolyólag miért kell teljesen feleslegesen a vízirendőröknek vagy képzett életmentőknek kockára tennie a testi épségét vagy az életét valaki más felelőtlen viselkedése miatt? A szép szó (sajnos) nem elég, ha gond van, akkor természetes az elvárás, hogy valaki teremjen ott szinte azonnal, és mentse ki a bajba kerülőt. Az eset kapcsán egy közel húsz éves tudósítás belém égett képei jutottak eszembe: a Tisza tavaszi áradásakor a házukat többszöri felszólításra elhagyni nem akaró embereket végül gumicsónakkal kellett kimenteni, a mellig érő jéghideg vízben a tűzoltók a saját egészségüket kockáztatva segítették a felelőtlen bajbajutottakat...

Pedig egyszerűbb lenne betartani a szabályokat és a szakértők kéréseit, valamint jó példát mutatni a következő generációnak. Mert mindenkit hazavárnak. A strandolókat is és a vízirendészet munkatársait is.