... hogy napjainkban mekkora szerepe van a tudásnak és a tanulásnak

Gyerekkoromban nem igazán szerettem államalapító Szent István ünnepét, mert augusztus 20-a után valahogy mindig felpörögnek az események. Szüleimmel megvásároltuk a szükséges tanszereket és eszközöket, édesanyám bekötötte a könyveket és a füzeteket, és már meg is szólalt az iskolacsengő... Latin órán pedig megtanultuk, hogy „Non scholae sed vitae discimus.” – vagyis nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Bár a tanévkezdésben nem vagyok érintett, de azon filóztam valamelyik este, hogy ez még valóban így van? Valódi hatalmat jelent a tudás? Enélkül tényleg nem lehet boldogulni manapság?

Azután kezdtem el ezen gondolkodni, miután megnéztük az Amerika legnagyobb felvételi botránya c dokumentumfilmet. 2019-ben ugyanis közéleti bomna robbant az Egyesült Államokban, miután kiderült, hogy befolyásos amerikai üzletemberek, ingatlanmágnások és színészek (többek között a Született feleségekben Lynette-et alakító Felicity Huffmann) buktak le, amikor kiderült, jelentős összegeket fizettek azért, hogy gyermekeik bejussanak az ország legjobb egyetemeire – a kivitelezés módját mindig a „szolgáltatást” igénybevevő helyzetéhez igazították. Az érintettek közül egy divattervező és egy amerikai színésznő lánya az egyetlen olyan szereplő, aki a csalásban érintett hallgatók közül megszólal a filmben. Ő maga nem nyilatkozott az alkotóknak, de a Youtube csatornájára feltöltött nyilvános videóiból bőségesen tudtak szemezgetni a filmesek. A bevágott egyik részletben az érettségire készülő lány látványosan szenved és panaszkodik, hogy végig kellett ülnie néhány órát a középiskolában (lényegesen kevesebbet egyébként, mint egy magyar diáknak), ugyanakkor –a közösségi média trendjeinek megfelelően - hashtag áldottnak érzi magát, amiért neki megadatott a tanulás lehetősége. Ahogyan egy másik videóban még a tiszavirág életű egyetemi tanulmányai megkezdése előtt nyilatkozott, nem a tanulásért és a tudásért, hanem a bulik miatt szeretne bekerülni a hőn áhított intézménybe. Felvételt is nyert, de nem tanulmányi eredményei vagy sikeres vizsgája okán és nem éppen úgy, ahogyan egy átlagos amerikai diák – ezért pedig apja és anyja mélyen a zsebükbe nyúltak. Amikor kiderült, hogy a lány szülei burkolt módon több százezer dollárt adományoztak az egyetemnek  cserébe a sikeres felvételiért, az ő ill. nővére hallgatói jogviszonyát azonnal megszüntették. A botrány hatására közösségi oldalain és Youtube csatornáján csökkent a követői száma, valamint több cég is felfüggesztette az együttműködést a csaláson ért influenszerrel. Az átmeneti veszteségek után azonban –ahogyan az lenni szokott- minden ment tovább úgy, ahogyan korábban: a botrány elcsitultával sikerült újabb feliratkozókat és újabb üzleti lehetőségeket nyernie, valamint szerepelt egy táncos televíziós műsorban is. Bevételei tehát továbbra is biztosítottak, napi rutinját bemutató, smink- és egyéb könnyed témájú videóival továbbra is a sokszorosát megkeresi egy átlag amerikai keresetnek – és ehhez különösen sok mindent nem kellett letennie az asztalra.

Az elmúlt pár hétben a szokásos nyári uborkaszezont a magyar közéletben egy sikertelen érettségivel és annak eltitkolásával kapcsolatos bulvárhírek árasztották el. Adott ugyanis egy fiatal lány, aki még meg sem született, de édesanyja és édesapja révén már országosan ismert volt. Már karonülőként magazinok címlapján és könnyed témájú bulvárműsorokban szerepelt. Végig követhettük, ahogyan szépen cseperedik, megtanul járni, beszélni, nagy testvér lesz belőle, elkezdi az iskolát.  Családi életükről ill. édesapja egyes megnyilvánulásairól rendszeresen cikkez a média, a közösségi oldalak hírfolyama által pedig még az is értesülhet örömükről és bánatukról, akit ez egyáltalán nem érdekel. Egyes cégek felfigyelnek arra, hogy a közösségi médiában jelentős követőtáborral rendelkezik tinédzserként, szponzorációs szerződések révén pedig hamarosan influenszerré válik, ill. a családjától függetlenül is vállal megjelenéseket a médiában. Életük egy kellemetlen mozzanatáról azonban sem szülei sem pedig ő egyáltalán nem beszéltek, megtette helyettük azonban valaki más. Nem célom megítélni vagy véleményt alkotni arról, hogy miért nem sikerült az érettségije: leblokkolt-e vagy kevés időt fordított a tanulásra – ezt úgyis neki kell tudnia. Mindenesetre kemény lehetett szembesülnie egyrészt azzal, hogy továbbtanulásról szőtt álmai egyenlőre tervek maradnak, másfelől azzal, hogy ez a botrány egy jó ideig egészen biztosan olyan lemoshatatlan bélyeg lesz, mint édesapja és a döngő léptek esete.

Döbbenetes és ugyanakkor elszomorító, hogy a tanulás és a tudás szomjazása mennyire leértékelődik napjainkban. Erre pedig sajnos mindkét lány kiváló példa. Ismert szülők gyermekeként érvényesülhettek volna egy nemes ügy támogatásával és/vagy tanulással is a gondosan megszerkesztett és agyonfilterezett, a valóságot még hírből sem ismerő, a negatívumokat messze elkerülő, céltalan tartalomgyártás és digitális szemetelés helyett. Elgondolkodtató, hogy ezzel a tevékenységgel mindketten már 18 éves koruk előtt olyan állandó bevételre és egzisztenciára tettek szert, amelyhez foghatóról több diplomás, keményen dolgozó és gyakran túlórázó emberek is csak álmodozhatnak, nem is beszélve azokról, akiknek nem adatott meg a (tovább)tanulás lehetősége. A közösségi oldalaknak hála tudás nélkül is befolyásuk és hatalmuk van.  Influenszerként a felnövekvő generáció tagjai közül akaratlanul is sokak példaképeivé váltak, a fiatalok olyanok akarnak lenni, mint ők: tanulás és kemény munka helyett Tiktok videókat gyártani, csücsörítős fotókon szinte egy szál semmiben érvényesülni. Eljutottunk oda, hogy annyira nehéz értékteremtő tevékenységet végző tartalomgyártókat keresni és találni, mint tűt a szénakazalban...

Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy ebben a mai zűrzavaros, válságokkal terhelt világban (ismét) felértékelődik a tudás, a tanulás és a valódi teljesítmény szerepe, és a fiatalok inkább Kós Hubertre, Mihályvári-Farkas Viktóriára, Kopasz Bálintra, az Álmok álmodói című kiállításon bemutatott feltalálókra vagy azokra a magyar fiatalokra szeretnének hasonlítani, akik Oxfordban megnyertek egy nemzetközi vitaversenyt. Bár a közösségi oldalakat görgetve erre egyenlőre sajnos kevés az esély...