Amióta a közösségi oldalak használata alapvető napi rutinná vált, tendencia lett egyre több mindent megosztani az életünkről. Mint mindennek, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Pozitívum, hogy  könnyebb a kapcsolattartás, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor estetleg heteket kellett várni egy levélre, most viszont másodpercek alatt érkezhet válasz, vagy akár egy másik országban/más földrészen élő rokon vagy ismerős mindennapjainak könnyebben lehetünk részesei. Ugyanakkor hátrányai is vannak: jelenleg is éles társadalmi vita zajlik arról, hogy például helyes-e, ha egy szülő megoszt fotókat vagy történeteket a csemetéiről, amit a gyerekek később cikinek érezhetnek. Szintén negatívum, hogy nagyon sok olyan poszt születik, aminek a tartalma nem feltétlenül tartozik a szűk ismeretségi és rokoni körön kívül másokra, vagy esetleg nagyon intim, illetve a publikálásával tulajdonképpen semmilyen előremozdulást nem lehet elérni az adott témakörben. Ez pedig tulajdonképpen digitális szemetelés.

Legelőször akkor döbbentem le, hogy miért osztanak meg az emberek intim dolgokat az életükről a nagyközönséggel, amikor privát üzenet helyett az Iwiw üzenőfalán keresztül tudatta a barátaival egy volt iskolatársnőm, hogy nem tud velük strandra menni a hétvégén, mert éppen menstruál... Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy ez nem egy olyan információ, ami a nagyvilágra tartozik, így sorra érkeztek az ismerősöktől a kommentek, miszerint az ilyesmit esetleg nem a nyilvánosság előtt kellene kitárgyalni. A lány eleinte nem igazán értette, hogy mi a gond, de mentségére szolgáljon, hogy még tinédzser volt, felnőtt fejjel talán már nem osztotta volna meg országgal-világgal, hogy épp nehéz napjai vannak.

Évekkel ezelőtt volt egy kolléganőm, aki rendszeresen posztolta a Facebookon, hogy mi történik épp a gyerekével: felébredt, kakaót ivott, de aztán visszafeküdt még aludni, fürdéskor pedig az egyik népszerű énekesnő aktuális slágerét énekelte a kádban – mindezeket egyesével posztolva. A magam részéről nem igazán tudtam hova tenni, hogy  miért kellett mindenkit beavatnia a családi életükbe, arra pedig végképp nem tudtam rájönni, hogy az alábbi poszt megszületésével mi volt a célja: „Betelt a pohár! Óvodát váltunk!”. Nem lett volna elég privát üzenetben, telefonon vagy sms-ben megosztani a nagyszülőkkel, testvérrel vagy legjobb barátnővel, hogy erre az elhatározásra jutottak? Miért tartozik ez az információ a nagyvilágra, miért kell nyilvánosan kitárgyalni a gyerek dolgait? Miért kell ilyen formában megélni egy magánügyet? Mi van akkor, ha esetleg az óvónénik vagy dadusok is olvassák a bejegyzést és a kommentben kifejtett okokat- merthogy természetesen minden részletre kiterjedően leírta, hogy mi vezetett a döntés meghozatalához.  Mit tesz akkor anyuka, ha mondjuk emiatt másnap nem lesznek sem vele - de ami még rosszabb - esetleg a gyerekkel barátságosak az óvodai dolgozók? Bár valószínűleg azt is kiposztolja...

Hasonlóképpen érthetetlen számomra a „rohadt MÁV, nincs légkondi ebben a hőségben az IC vonaton és persze, hogy 85 percet késtünk és még a helyjegy árát sem akarják visszafizetni a szemetek!” típusú bejegyzések. Én is utaztam már nyáron olyan IC-n, amin nem volt légkondi és késtünk is nem keveset, mérgelődtem is miatta, de eszembe nem jutott volna azért klaviatúrát ragadni, hogy az összes ismerősömet egy Facebook poszt keretében informáljam arról, hogy mennyire pórul jártam, és milyen agyonizzadtan és csapzottan kászálódtam le a vonatról. Chateltem róla a szűk családdal és esetleg a barátnőkkel, nekik kipanaszkodtam magam, de ennyi. Azért, mert születik egy ilyen témájú nyilvános poszt, nem fogják megjavítani a légkondit és valószínűleg legközelebb is késni fog a vonat, ergo teljesen haszontalan és céltalan dolog volt kiírni. Érdemesebb lett volna panaszlevelet írni, mert akkor kötelesek kivizsgálni az esetet, bár akkor az ismerősök hasonló jellegű történetei sem lesznek publikusak - hacsak nem posztolták ki ők is korábban - és az ő vérnyomásuk is az egekben lesz, ahogy előtörnek az elfeledett emlékek, miközben a kommentet pötyögik a mérgelődő poszt alá. Hasonló a helyzet a „nincs lift a metrómegállókban és most hogy vigyem fel a babakocsit és a nagyobbik gyereket ” témájú kiírásokban: egy Facebook poszttól sajnos biztosan nem fog megoldódni a probléma.

A koronavírus járvány miatt az egészségügyi dolgozókhoz való hozzáállás jelentősen megváltozott, rég nem látott magasságokba emelkedett a népszerűségi indexük, ami remélhetőleg pozitív hozama lesz a vírus okozta helyzetnek, és majd akkor is hősöknek tartjuk őket, amikor már csak egy rossz emlék lesz a pandémia. Bő fél évvel ezelőttig a várótermekből is rengetegen posztoltak: „már két órája itt ülök és nem történik semmi és szar az egészségügyi helyzet ahogy minden más is ebben az országban...”. Nos, valóban nem túl üdítő dolog órákat várni egy vizsgálatra, de ez tőlünk nyugatabbra is ugyanígy van (saját családtagoktól származó személyes tapasztalat), és ott sincs kolbászból a kerítés. Arról nem is beszélve, hogy azért, mert születik egy ilyen (értelmetlen) kiírás, nem fogja az asszisztens soron kívül beszólítani a posztolót.  Azokat a jó tapasztalatokat, hogy pl. barátságos volt a nővér, aki vette a vért, vagy nagyon meg voltam ijedve és kedvesen megnyugtatott az orvos, tiszta volt a kórterem, valamiért nem  osztjuk meg, pedig ezek is ugyanúgy megtörténnek, és tegyük a kezünket a szívünkre, igaz, hogy vannak lepukkant rendelők és kórházak, vannak goromba orvosok, de azért kedves egészségügyi dolgozók és jó állapotban levő intézmények is vannak Magyarországon.

„Nem akarunk ősztől digitális oktatást, oldják meg máshogy! (..) Nem tudok tanítani, mert nem vagyok tanár! (...) Ha te is így gondolod, másold ki és tedd ki az üzenőfaladra!” – posztolta egy ismerősöm néhány napja, akinek nemrég ballagott a gyereke az óvodából. Ez ismét egy olyan bejegyzés, amin teljesen felesleges nyilvánosan rugózni, mert az Operatív Törzs tagjai valószínűleg nem követik az illetőt, és ha követnék sem valószínű, hogy az ő kifejezett kérésére nem fogják majd bezárni az iskolákat. Ez egy sokakat érintő kérdés, és biztosan nem volt vagy lesz könnyű otthon tanulni a gyerekekkel és mellette dolgozni és háztartást vezetni, de egy nyilvános dühöngés semmilyen hatással nem lesz a döntéshozókra, mert el sem jut hozzájuk, és ettől nem is lesz jobb a helyzet. Azon pedig még felesleges rágódni, hogy ősztől mi lesz majd, mert ezt még senki sem tudja – inkább élvezzük a nyarat és bár vannak korlátozások és szabályok, amiket be kell tartani mindannyiunk érdekében, de szabadon mozoghatunk. Ezen kívül azt is érdemes lenne átgondolni az ehhez hasonló tartalmú posztok esetében, hogy pl. az iskolák és óvodák bezárását sem azért rendelték el, hogy kiszúrjanak a szülőkkel, hanem azért, hogy minimálisra szűküljenek a nem egy háztartásban élők közötti társas érintkezések...

Bár létezik a követés leállítása funkció vagy lehet törölni is az illetőt az ismerősök közül, de azon is érdemes elgondolkodni, hogy az ilyen, a legtöbb ember számára érdektelen posztok mögött  valószínűleg nem csak az húzódik meg, hogy az emberek egy része egyre kevésbé tudja disztingválni, hogy mi tartozik ország-világra és mi nem, hanem az is, hogy megy a lájkvadászat, mert valami hiányzik az ilyen és ehhez hasonló témákban posztolók életéből... és mert sajnos még mindig panaszkodni és keseregni tudunk jobban...