Ha valamiben, akkor sajnos a panaszkodásban és nyugati szomszédaink irigylésében mi magyarok nagyon jók vagyunk – ahogy abban is, hogy mindig más(ok)ra hárítsuk a problémák megoldását.  

Mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik előszeretettel hozakodnak elő azzal, hogy „mert bezzeg nyugaton milyen rendezettek a települések” vagy „mert ott tiszták az utcák, nem szemetelnek” esetleg „ott nem száguldoznak és betartják a sebességhatárt”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallva bennem mindig felmerül a kérdés: vajon az illető mit tett azért, hogy szebb és jobb hely legyen a mi kis országunk?

 Ültetett-e virágot a háza elé vagy az erkélyére, hogy barátságosabb legyen a portája? Lenyírta-e a füvet, hogy rendezettebb legyen a kertje vagy a háza előtti terület? Rendet tart-e a háza körül? Ellapátolta-e télen a havat a járdáról, hogy biztonságosabban közlekedhessenek a gyalogosok – és azért is mert ez minden ingatlantulajdonos kötelessége?

Betartja-e a sebességhatárokat nem csak a saját, de mások biztonsága érdekében – esetleg száguldozó ismerőseinek felhívta-e a figyelmét arra, hogy felelőtlen viselkedésükből egy pillanat alatt tragédia lehet?

Szelektíven gyűjti-e a szemetet és igyekszik-e tudatosan vásárolni, hogy a gyerekeitől és az unokáitól kölcsönkapott bolygót minél inkább óvja? Felmerült-e benne, hogy bár nem ő szemetelt az erdőben, a parkban, egy parkolóban vagy bárhol máshol, de részt vegyen önkéntesként szemétszedési akcióban, hogy megtisztítsa a környezetet?  Ha pedig szemetel, akkor miből állna a kukába dobnia a hulladékot ahelyett, hogy csak szimplán kiejtené a kezéből?

Amennyiben dohányzik, a szemetesbe tette-e a cigarettacsikket, vagy esetleg a parkolóban lazán eldobta, nem gondolva arra, hogy az egyébként is környezetszennyező tevékenységének maradványa a földbe kerülve szennyezi a termőföldet és az ivóvizet? Betartja-e azt az előírást, hogy a boltok 5 méteres körzetében ill. a buszmegállókban tilos a dohányzás?

Mindezek apróságnak tűnhetnek, de ezek a kis dolgok azok, amelyeket az irigyeltek megtesznek, mert tudatában vannak annak, hogy mindezeket nem csak magukért, hanem a közösségért is meg kell tenniük. És meg is teszik. Honfitársaink egy jelentős részét viszont mindezek teljesen hidegen hagyják, inkább kárognak, és másoktól várják a megoldást: miért nem intézkedik az önkormányzat vagy az állam ilyen esetekben? Egy másik perspektívából nézve viszont miért nem lehet ilyen egyszerű dolgokat megtenni vagy betartani a szabályokat? Nem lenne egyszerűbb? Nem okozna kevesebb bosszúságot?  Nem lehetne a közösségre és a következő generációkra is gondolni?

Májusban az Indexen megjelent egy cikk egy 14 éves almásfüzítői fiúról, Udvardi Péterről, aki fiatal kora ellenére aktívan tesz és dolgozik azért, hogy lakóhelye minél élhetőbb és szebb település legyen. Amikor kritika érte határozott fellépése és beszédstílusa miatt, többen nyilvánosan kiálltak mellette, volt, aki példaképnek nevezte. És tulajdonképpen valóban az. Nekünk felnőtteknek pedig különösen. Mert nem kesereg és panaszkodik a közösséget érintő problémákon, hanem aktívan keresi a megoldást és cselekszik. 14 évesen.

Szóval mielőtt egy kiadós panaszáradat után elkezdünk bezzegnyugatozni, vegyünk példát róla és gondolkozzunk el azon, hogy mi személy szerint mit tudunk tenni azért, hogy szebb legyen a szűken vett lakókörnyezetünk, végső soron pedig ezáltal a mi kis országunk is, hogy családunk, szomszédaink, környékbeliek és a hozzánk látogatók jól érezzék magukat. Mert minden egy kis lépéssel kezdődik. És minden kis lépés számít. Minden nagy változás apróságokkal indul. De leginkább azért, mert „Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar...”.