Vannak olyan történések a nagyvilágban, amelyeket felidézve az embernek rögtön az jut eszébe, éppen akkor hol és kikkel volt, amikor megtörtént, mit csinált éppen, vagy milyen módon értesült róla. Emlékszem rá, hogy annak idején családi körben ültünk az étkezőben, amikor bemondták a tévében, hogy II. János Pál pápa meghalt. Néhány nappal későbbi temetésének csak az elejét tudtam figyelemmel kísérni, mert indulnom kellett a német nyelvvizsgámra. Néhány hét múlva elhangzott a az a bizonyos mondat a Szent Péter téren: „Habemus Papam!”, amiről édesanyám sms-éből, majd telefonhívásából értesültem. Emlékezni fogok arra is, hogy 2022. szeptember 8-án este 8 óra magasságában értünk haza férjemmel, elővettem a telefonomat és a nappaliban állva olvastam egy kedves barátnőm üzenetét, miszerint II. Erzsébet királynő életének 97. évében elhunyt.    

A XX. század jeles alakjai között talán Szent II. János Pál pápa volt az egyetlen, akit hasonló tisztelet és szeretet övezett, mint a britek királynőjét. Életútjukban és munkásságukban több párhuzam is felfedezhető, és nem csak abban a tekintetben, hogy egyházaik fejei voltak.

Mindketten váratlanul kerültek a figyelem középpontjába. II. Erzsébet királynő világrajövetelekor senki sem gondolt arra, hogy nagybátyja, a későbbi VIII. Eduárd király lemond a trónról, és ezzel a család egy másik ágára száll majd a korona és ezzel együtt az uralkodói feladatok. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy ezzel a történelmi fordulattal nem csak Nagy-Britannia és a brit nemzetközösség, hanem az egész világ gazdagabb lett egy példaképpel, ahogyan azzal is, hogy 1978-ban Rómában a szocialista blokkból érkező, lengyel Karol Józef Wojtyła lett a katolikus egyház feje, akit közel 450 év után az első nem olasz származású katolikus egyházfővé választott a konklávé.

Megjelenésükkel és határozott fellépésükkel biztonságot, állandóságot és stabilitást sugároztak, és képesek voltak vigaszt és erőt adni a rájuk bízottaknak, amikor azoknak különösen nagy szükségük volt rá. A Királynő (meghajolva az alattvalók óhaja előtt) gyászbeszédet tartott egykori menye, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Diana hercegnő emlékére a televízióban, valamint olyan temetést biztosított a néhai walesi hercegnőnek, mintha még mindig a királyi család tagja lett volna. Őfelsége többek között a koronavírus alatti nehéz időkben is fontosnak tartotta, hogy bátorítsa a briteket, de hagyományossá vált karácsonyi jókívánságaiból is sokan erőt meríthettek. Hozzá hasonlóan Szent II. János Pál pápa is karácsonyi valamint húsvéti üzeneteivel igyekezett támaszt adni azoknak, akiket háború, éhínség, vagy betegség sújtott. Imáiban mindig megemlékezett a szükséget szenvedőkről és még halálos ágyán is az érte aggódó híveket vigasztalta.  

Mindketten nagyon hosszú ideig szolgálták népüket: a britek túlnyomó többségének életében eddig II. Erzsébet volt az egyetlen uralkodó, Szent II. János Pál pápa 2005-ben bekövetkezett halálakor pedig számtalan fiatal – köztük én is- érezte úgy, hogy elveszíttette „a pápáját”, aki már akkor Szent Péter utódaként működött, amikor mi még meg sem születtünk.

Szintén közös bennük, hogy mindketten utolsó lélegzetvételükig szolgálták a rájuk bízottakat, pedig számos és meglehetősen komoly egészségügyi problémával küzdöttek: a II. Erzsébetről készült utolsó fotón - melyen az új brit miniszterelnöknek adja át a kinevezést - látszik, hogy a tavaszi platinajubileumához képest sokkal rosszabb fizikai állapotban volt, de még ennek ellenére is ellátta uralkodói kötelességeit. Szent II. János Pál pápa életének utolsó heteiben rohamosan romló állapota ellenére is szolgálta Istent és a nyáját: amikor szavakkal már nem tudta hirdetni Isten igéjét, akkor is fontos volt számára, hogy minden erejét összeszedve, legalább ablakán kitekintve köszöntse a Szent Péter téren összegyűlt híveket, akik kifejezetten miatta látogattak el a Vatikánba.

Halálhírük bejelentését követően emberek ezrei lepték el az utcákat, gyújtottak gyertyákat és adtak hálát szolgálatukért és mindazért, amit életükben a rájuk bízottakért tettek. Mindkettejük ravatalánál több kilométer hosszú sorok kígyóztak, emberek százezrei számára volt fontos, hogy személyesen is búcsút vehessenek tőlük.

II. Erzsébettel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy bár Európa több országában létezik és működik a monarchia intézménye, egyik uralkodócsaládot sem övezi akkora tisztelet és elismertség, mint a brit királyi családot, ebben pedig a királynőnek nagyon nagy szerepe volt. Belőle és férjéből, a tavaly elhunyt Fülöp hercegből is sugárzott egy olyasfajta tartás, amelyhez fogható a régi korokra volt jellemző, és amely a mai világból sajnos szinte teljesen kiveszett. Halálukkal végleg lezárult egy korszak a világ történelmében. Ugyanez igaz Szent II. János Pál pápára is, bár XVI. Benedek és a jelenleg regnáló Ferenc pápa is népszerű és szeretett a hívek körében, népszerűségük (messze) elmarad a fiatalok pápájaként is emlegetett lengyel egyházfőjétől.

Az elmúlt napokban gyakran filóztam azon, hogy tulajdonképpen a világ a szó jó értelmében irigyelheti a lengyeleket, amiért egy szent pápát adtak a világnak, a briteket pedig azért, mert volt egy olyan köztiszteletben álló személyük, akire gondolkodásmódtól, világnézettől de még vallási felekezettől függetlenül is felnéztek az emberek, és aki képes volt nemzeti egységet teremteni. Ez pedig manapság nagyon ritka.

Könyörögjünk Szent II. János Pál pápához, hogy ismét béke legyen Európában és a világ más tájain is.

Isten nyugosztalja a Királynőt, és óvja a Királyt, adjon neki erőt és energiát, hogy folytatni tudja édesanyja megkezdett munkáját.